Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Lakó György: Finnugor végmagánhangzó-kérdések 26

FINNUGOR VÉGMAGÁNHANGZÓ-KÉRDÉSEK 35 história2

125—6). Ha

KETTUNEN ezen későbbi keletű véleménynyilvánításának kellő jelentőséget tulajdonítunk s figyelembe vesszük azt, hogy szavunk szókezdő palatális /-je egy rákövetkező veláris a hangot könnyen hasoníthatott palatális a-vé, a vót és a vepsze nyelv vizsgálatából az a meggyőződés alakul ki bennem, hogy helyesebb — KETTUNENnek a vepsze változatokra vonatkozó, kissé erőltetett magyarázatát módosítva — mind a vepsze, mind a vót szempontjából egy a tőhangzós alapalakból kiindulnunk.1

) Az észtben ugyan szavunknak csak

a tőhangzós alakját ismerem, fonetikai szempontból azonban mi sem természetesebb, mint az a feltevés, hogy ennek cf-je is, éppúgy, mint a vepsze és a krévin nyelvbeli magashangú változatoké, korábbi a-ból fejlett a szókezdő j hatására.2

) A távolabbi rokonnyelvek közül a mordvinban szavunk csak képzős alakban ismeretes: {PAAS.) M. jer(

Me, sfMe,

E. erke. Igaz, hogy e változatok mind magashangúak, tudjuk azonban, hogy veláris magánhangzó a mordvinban is gyakran lett palatálissá (vö. PAASONEN, Mordvinische Lautlehre 69 ; MARK : MNy. XXIV, 89—90; RAVILA: FUF. XX, 101—2), szavunk eredeti magashangúságának feltételezésére tehát a mordvin nyelv sem kényszerít bennünket. — A cseremiszből szavunk (WICHM.) KB. jár, jar, U. jer, (SZIL.) hegyi cseremisz jar alakban van feljegyezve. A cseremisz a ~ a (e) váltakozás hol eredeti magashangúságra utal (vö. WICHMANN : FUF. XVI, Anz. 44), hol pedig — ritkábban — mélyhangú előzményre mutat (pl. KB. sa'rni, sa'rimi, U. se'rDÚz, M. sa'rDni ~ fi. saarni), problémánk megoldásához tehát döntően nem járul hozzá. — A zürjénben a megfelelő szó jir. Eddigi megállapításainkat ennek i-je sem befolyásolhatja, mert a zürjénben máshol is előfordul i fi. a-val szemben, ahol okunk van a finn a hangot eredetibbnek tartani (vö. pl. zür.-vótj. sir: s.-pu. 'Ulme' ~ fi. sara, s.-puu, 1. SETALA : FUF. II, 267, TOIVONEN: Vir. 1921:81). Ily körülmények között a rokonnyelvek vizsgálatából származó végeredményünket így fogalmazhatjuk meg: ha eredetileg mélyhangú közfi. alakból indulunk ki, kielégítően megmagyaráz*) A Jarfwenkyla feljegyzésnek nagy jelentőséget nem tulajdoníthatunk, mert alkalmasint nem egyéb, mint a vót helynév finnesített alakja. 2) /' hatására történt

a^ a változásnak több példája ismeretes az észtből (vö. KETTUNEN, Eestinkielen áánnehistoria 2

125). 3*