Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)
Tanulmányok - Átányi István: A lapp melléknevek attributív-predikatív alakpárjainak kérdéséhez 307
A LAPP MELLÉKNEVEK 309 I. Képzőelemek váltakozása tekintetében két főtípus van. Ezek — a fenti séma szerint s tetszőleges képzőelemet a?-nek, illetve l/-nak nevezve — a következők: 1. #/-, ahol x lehet: a) [s] gárás, -rr-jgárrd 'kemény, erős', b) [g] állag fokv.nélk. /állá 'magas', c) [d] jáVgdd fokv.nélk. /,;'áVgá 'sík'. 2. yIy+s, ahol y lehet: ÍI) [-] buosse, -s-lbuoses 'gonosz', b) [Jc] buosák fokv.nélk. / buosákis id., «) [g] vaggjeg fokv.nélk. /vaggjegis 'hiáuyos', d) [d\ suokkád fokv.nélk. /sukl kis és suokkádis 'sűrű'. A suokkád j sukl kis féle alakpár típust ide sorolva egyrészt elfogadtam a suVkis féle alakok képzőjének összevont [a,d+s] szerkezetét (v. ö. WIKLUND: MO. VII, 238—9, AIMÍ: Vir. XXVI, 25—26, RAVILA: FÜF. XXIII, 39, ITKONEN E.: SUS. Tóim. LXXIX, 346; e származtatásra alább visszatérek), másréázt tudatosan eltérek a leíró szemlélettől. e) [i\ cacl cai fokv.nélk. jcac[ cas (de LW. 498-17- Tan. cácijs) 'vizes', f) \l] eie-rjál fokv.nélk. /cie? áli s 'mély', g) [r] gaj^jar fokv.nélk. jg a j 'j a r is 'makacs'. II. A tővéghangzónak az egész lappságban általános •egyetlen váltakozása e ~ a. Pl. ucl ce, - cc- / uccá 'kicsiny'. . III. A tőmássalhangzó váltakozása a fokváltakozásból ismert erős és gyönge alakok váltakozása. A fokváltakozástól annyiban különbözik, hogy nem állapítható meg, hogy a második szótag zártsága ül. nyíltsága idézné elő. Megtaláljuk déli-lapp nyelvjárásokban is, tehát olyanokban, amelyekben fokváltozás nincs. Pl. uc[ce, -cc-1uccá1) 'kicsiny'. l) NIELSEN (SUS. Tóim. LXVII, 800 „type 3") szerint a tövéghangzó megváltozása felől még lehetne az ilyen alakokat genitívusznak tekinteni; ilyen szemlélet mellett a III. nyelvi eszköz fokváltakozás. Én az uccá alakot azért sem tekintem genitívusznak, mert azokban a nyelvjárásokban, amelyekben a genitívusznak -n ragja van, szintén csak az Mcca-nak megfelelő, esetrag nélküli alakot találunk.
