Nyelvtudományi Közlemények 51. kötet (1941)

Tanulmányok - Átányi István: Marcus Wöldike magyar-grönlandi nyelvhasonlítása 152

158 ÁTÁNYI ISTVÁN Pl. város ~ városba, mező ~ mezőben, róka ~ rókához; ezeket a más nyelvek prepozícióinak megfelelő elemeket tehát sem a magyar, sem a grönlandi nyelvben nem jogosult prepozícióknak nevezni.1

) A cselekvés helyét és eszközét jelentő deverbális névszóknál futólag utal a magyarral való hasonlóságra,2

) majd ezt mondja: íme, újabb nagy hasonlóság a magyar és grönlandi nyelv között! BÉL szerint: az enyim, tied, övé birtokosnévmások véghangjai (-m, -d, -e) ragok gyanánt járulnak a „prepozíciókhoz" (fölöttem, fölötted, fölötte), igékhez (kérem, kéred, kéri) és főnevekhez (késem, késed, kése). BÉL MÁTYÁsnak az igeragokra felhozott példái szerinte nem állják meg helyüket: ezek afformatívumok, meim suffixumok. OTROKOCSI művéből azonban kiderül, hogy suffixumok is előfordulnak a magyar igeragozásban.3

) Hogy az igető a magyarban is egyenlő a jelentőmód jelenidő ') „Disse terminationer ere vei ikke de samme som suttes til Ordene i det Hungariske Sprog for at gipre accusativos og ablativos, men Maaden er dog den samme. Jeg vil ikke anfjore allé de af M. Belio opregnede Hungariske ablativos, men ikkun nsevne for Exempels Skyld disse accusativos: varos ÜRES, varosba IN URBEM, mező CAMPUS, mezőben IN CAMPUM, Róka VULPES, rókához AD VULPEM; hvoraf ogsaa det er at kiende at det som i andre Sprog kaldes prcepositiones kand hverken paa Hungarsk eller paa Gro'nlandsk kaldes proepositiones, saasom det sattes bag efter Ord . . .* (141. I.). 2) „Iblant

verbalia ere i sar at marké baade i det Hebraiske, Arabiske og andre Orientaliske Sprog, saa og i det Hungariske, de som bemserke den Sted eller det Redskab, hvormed den Gierning skeer, som verbum betyder, og disse have ogsaa i det Grpnlandske deres visse og gandske kiendelige formás .. ." (143. 1.). 3) „Men her er atter en stor Liighed imellem det Hungariske og Grp'nlandske Sprog: Om de Hungariske suffixis fortseller M. Bel. I. c. p. 221. at af pronominibus possessivis ENIM meus, TIED tuus, OVE ejus bruges ultimos literw til suffixa, nemiig til den fjo'rste persori M, til den anden D, og til den tredie E, og disse ssettes ikke allene til prcepositiones, men og til verba og nomina, som: KES culter, KESÉM culter meus, KESÉD culter tuus, KESE culter ejus, KER rogat, KÉREM ego rogo, KÉRED tu rogas, KÉRI ille rogat; FÖLÖTT super, FÖLÖTTEM super me, FÖLÖTTED super te, FÖLÖTTE super eo. Det Exempel som hand har anfort til suffixa verborum, er ikke riktigt, thi derudi har hand confunderet suffixa med afformativis, men ikke desmindre er Sagen riktig, at suffixa ogsaa ssettes til verba udi det Hungariske Sprog, hvilket kand kiendes af de Exempler som findes i Otrokocsi origg. Hung. P. I. p. 311." (146. 1.). —OTROKOCSI i. h. a BÉL MÁTYÁS felsorolta típusokon kívül csak a -lak, -lek ragos tárgyas alakot említi.