Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)
Tanulmányok - Viski Károly: Trágyom és uzsora 483
TRAGYOM ÉS UZSORA 487 ahonnan a terragium hozzánk is eljutott — főleg irtásföldek után fizették ezt a földbért s esak később vált általános jellegű földadóvá (TIMON, Magy. alkotmány- és jogtört. 1919. 255.) Maga a szó egyébként ott is asszimilálódott — ha ugyan a latin alak volt a korábbi — s például francia-belga területen terrage (tiérage) a neve, de a szolgáltatások neme szerint egész sorozat szinonimája van: avenage, fenage, frumentage, vinage, stb. De ugyanott együtt élt ezekkel a latin név is, vagy talán helyesebben: a szó latinosított alakja: — terrage: terragium, gerbage: gerbagium. Nevezték cens-nek is, a nálunk is annyira gyakori censusből eredőleg, amiből különben a német zins is származott. Nevezték továbbá champart-nák (lat. campipars), amiben a mi (mezőgazdasági) ,részes' szavunk képzettartalmának párja lappang.1 ) — Vájjon a terragiumnak a magyarossá asszimilált trágyom-on kívül volt-e más hazai neve? Bizonyára volt. Német honfitársaink burgrecht-nek nevezték; egy 1358-i adat szerint purugreht a neve: „Cum Censu terragy purugreht dicti." (ZICHY Okm. III, 119. Idézi ZOLNAI: OklSz. Bev. XIII. 1.) Ahogy a németeknek polgárjog' volt a terragium,2) nem lehetetlen, hogy a székelyeknek is ez volt a ,szabadsága( ; de nem így nevezték, hanem ,ökör sütés' -nek, (signatura boum), ami eredetileg szintén nem egyéb, mint földbérjellegű szolgáltatás a királynak. Egyébként a terménnyel való szolgálat közös neve becs, bocs volt. Maga a név a Székelységben is sokáig élt; ,,a Székelységen tolláltatott a hozbötcsel való élés, hanem capitalis summával éllyenek, pro communi decreto végeztetett" — 1630-ban. (L. Appr. Const. 1677. 204. 1.) Nem lehetetlen, hogy a terragiumnak is egykori magyar neve becs (bocs) volt annak ellenére, hogy szokottabb történeti jelentése ,aestimatio', s hogy pl. a székely ,ökörsütés' úgy viszonylott ehhez, mint a francia gerbage (gerbagium: ,kéve-földbér') a tágabb fogalmat (nemet) jelentő terrage (terragium)-hoz. Hanem mindez csak föltevés. Érdekesebb ennél az, hogy a székely hagyományban homályos emléke maradt fönn annak, hogy az ,ökörsütés' (a királynak járó földbér) bizonyos ünnepies, vigasságos formák közt történt. A földbér — tehát igazában egy adónem — fizetésének megünneplése mai fülnek kissé szokatlanul hangzik. Ma bajosan képzelhető 1) Az idetartozó terminológiára részletes felvilágosítást nyújt: HABERKEM-WALLACH, Hilfswörterbuch für Historiker. Berlin, 1*935. 2) Eredetileg a vár 'jussát' jelentette.
