Nyelvtudományi Közlemények 50. kötet (1936)

Tanulmányok - Alföldi András: Medvekultusz és anyajogú társadalmi szervezet Euráziában 5

10 ALFÖLDI ANDRÁS sítását azért kell kiemelnünk, mert az állatanya fogalmának anthropomorfizálása után is állandó jellegzetessége marad a matriarchális közösségeknek. Porphyrios, aki a geta főisten zoomorph ősalakját velünk megismertette, egy más verziót is közöl, amely szerint Zalmoxis elnevezését "ismeretlen ember"-nek is magyarázták. Ezt is könynyen megértjük, ha a medvekultusz azon tilalmára gondolunk, mely nem engedi meg a medve valódi nevének kiejtését és megszabja, hogy csak körülírások formájában szabad említeni; sőt éppen az olyan titkos megjelölések, mint 'idegen ember', gyakoriak és jellemzők. — Zalmoxis későbbi, anthropomorph formájában férfi s nem nő, de ez nem zárja ki azt, hogy eredeti elképzelése ne lehetett volna nőnemű. Ugyanis sokszor megfigyelhetjük még élő példákon az északázsiai népségeknél, hogy a patriarchális gondolkodás befolyása alatt az isteni állatanyából apaállat lesz; átmeneti ingadozásokat is gyakran figyelhetünk meg. Éppen ezért figyelmet érdemel Suidas adata is, aki szerint Zalmoxis istennő (nem isten) neve. De matriarchális gyökereket fed fel Diodoros érdekes elbeszélése is, amely (mint más görög források is) népe mitikus törvényhozójának tünteti fel Zalmoxist s azt mondja, hogy a geták tűzhelyistennőjének kinyilatkoztatását közölte ezekkel törvényeiben. Így tehát az "állatok úrnője'^ után a tűzhelyistennő kerül az északi thrákoknál a vallásos gondolkozás központjába. Ezt azért emeljük ki, mert ugyanez a váltakozás más népeknél is előfordul és az alant említendő analógiák tanúsága szerint tipikusnak tekinthető. A fejlődés megértésére különösen az volna fontos, hogy minél több esetben kimutassuk az átmenetet e két fokozat közt. A pontusi szkítáknál, ahol az állatalakú nagy anyaistennő kétségkívül megvolt valamikor, már asszony képében jelenik meg a nagy istennő; csak a merdzsany-i rhyton domborművei mutatják, hogy theriomorph fogalomból lett emberszabásúvá: a trónoló istennő mellett karóra tűzött medve- vagy lókoponya látható,, tehát a "vadak úrnőjé"-nek hozott áldozat ősi formája, melyet mindenütt megtalálunk az erdő-steppe-öv népeinél. Egy másik ilyen átmenet a medve-anyától (— az ókoriak az anyaság mintaképének ecsetelték ezt az állatot —) a kurotrophoi, a gyermekgondozó istennő típusa felé vezetett. így Zeus dajkáiról állítja a mítosz, hogy medvékké változtatta őket a fő-