Nyelvtudományi Közlemények 49. kötet (1935)

Értesítő - Zsirai Miklós: † Gombocz Zoltán. V

XII ZSIRAI MIKLÓS az Altáji nyelvek hangtörténetéhez című (NyK. XXXV; némi módosítással németül is megjelent a KSz. XIII. kötetében), amelynek első fejezete a rotacizmus és a lambdacizmus sarkalatos kérdését vizsgálja, második pedig a mongol d hangnak a törökségben mutatkozó kétféle megfeleléséről és ennek föltehető nyelvtörténeti előzményéről szól. Bár e szerint Gombocz a fonetika, a finnugor nyelvészet és az altáji nyelvhasonlítás területén gyors tájékozottságra, tökéletes szakavatottságra tett szert és itt is, ott is kimagasló eredményeket ért el, a nyelvtudomány e tartományainak öncélú művelésétől hamar visszavonult. Végzetes hiba volna azonban ezért holmi kiábrándulás vagy éppen csapodár tétovázás gyanújával illetnünk. Nyilván a tudásszomj, a tőkegyűjtés szenvedélye és a másra, nagyobbra rendeltetés ösztöne hajtotta egyre tovább. Holta napjáig éber figyelemmel kísérte mind a fonetika, mind a finnugor, mind az altáji nyelvészet sorsát, kitűnően ismerte és alkalomadtán értékesítette is a szakirodalom újabb eredményeit, de érdeklődésének, tudományos becsvágyának súlypontja hova-tova egészen a magyar nyelvészet területére tolódott át. Itt és ekkor tűnt aztán ki, mit ér az a sokoldalú előismeret, tapasztalat és készség, amellyel előzőleg fölvértezte magát. Túlzás nélkül elmondhatjuk, hogy nincs a magyar nyelvtudománynak olyan része, — még porcikája sem lehet sok —, amelyet tüzetesen ne ismert, lelkiismeretesen át ne dolgozott s — ami ezzel egyértelmű — új adalékokkal, észrevételekkel, megállapításokkal ne tökéletesbített volna. Kezenyomát ott találjuk hangtanunk, szóképzésünk, szóragozásunk, jelentés- és mondattanunk minden fontosabb fejezetén. Természetesen lehetetlen volna fölsorolnunk mindazokat a cikkeket, ismertetéseket és szómagyarázatokat, amelyekre itt gondolhatunk, de nem hagyhatjuk idézetlenül a következő alapvető tanulmányokat: A magyar a^hangok történetéhez (NyK. XXXIX); A tővégi magánhangzók kérdéséhez (MNy. V); A magyar magánhangzók történetéből (MNy. VIII); Egy ismeretlen képző (NyK. XLV); A magyar mélyhangú i kérdéséhez (MNy. XVI); A v-tövü névszók történetéhez (MNy. XVIII); Az Oslu nemzetségnév eredete (MNy. XX); Sömör (MNy. XX); Osseten-Spuren in Ungarn (Streitberg Festschrift); Ossetes et Iazyges (REH. III); Magyar történeti nyelvtan II rész: Hangtörténet; III. rész: Alaktan (G. Z. egyet, előadásai alapján kiadta