Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)
Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1
8 LAZICZIUS GYULA önkényes feltevés, hanem idg. illetve ős-szláv tény, amely magában hordja a későbbi fejlődés csíráját. Az így felvett alakpárok történeti fejlődésében BAUDOUIN DÉ COURTENAY a következő fokokat állapítja meg: 1. *plet-o- | *plet-e-. A fejlődés eme fokán még csak lappangó ejtéskülönbségek vannak a í és e-nél: t(o) | t(e), e(to) \ e(té). 2. *plet0 -o- | *pleti-e-. A veláris, illetve palatális magánhangzó előtt álló t hangzása már elütőbb. A t0 | U váltakozás már divergencia, viszont az e(t0 ) | e(U) differencia még most is minimális. 3. *ple0 t-o | *pUi t' -e. A f0 \ U divergenciát a hagyományossá vált t | f alternáció váltja fel és egy új divergencia is alakul: e0 | e». Ezen a ponton már nagyok lehetnek az ejtési ingadozások. Egyesek még a *plet- \ *ple(-, mások már a *plot- \ *plet- váltakozópárt használják. 4. Megszilárdul a *plot- \ *plef és a t \ ^(^c), o \ e hagyományos alternációja mellett egy kezdődő l(o) | l(é) váltakozás bukkan fel. 5. Amint a fejlődés ide ér, a morfém egységes volta és a hangalak kétfélesége összeütközésbe kerül egymással. Az ellentét kiküszöbölésére két út nyílik: a hangzási különbség elejtése, vagy pedig megtartása és felhasználása grammatikai célokra. Példánkban a t | c-nél az utóbbi történik (sing. 1. sz. plote, plur. 3. sz. plota, de sing. 2. sz. pleciesz, 3. sz. plecie, plur. 1. sz. pleciemy, 2. sz. plédedé). A két hang váltakozása így korrelációba megy át. Az e | onál evvel szemben kiegyenlítődésre is sor kerül: plete, pleto a. h. plote (plote), ploto {plota), A mai lengyel plote. (o : plote), plecie (o : pleée) alakpárban tehát a következő váltakozásokat állapíthatjuk meg : 1. l(o) | l(e) = lappangó alternáció (t)e | (c)e = divergencia o \ e = hagyományos alternáció t \ é = korreláció. Történetileg nézve: a t \ c váltakozás eleinte lappangó volt (1.), aztán divergenciává lett (2.), majdj átment hagyományos alternációba (3.); később szétvált a két váltakozó hang a t*-6 fejlődés következtében (4.), hogy végül korrelációvá alakuljon át (5.). Az o \ enél tovább tartott a lappangás ideje (1. és 2.), de aztán világos divergencia állott be (3.),' mely hagyományossá vált (4.) és, a kiegyenlítődéseket nem számítva, az is maradt mindmáig.
