Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

6 LAZICZIUS GYULA KRUSEVSKIJ után BAUDOUIN DE COURTENAY előadásaiban ismételten előveszi e témát és különösen morfológiai vonatkozásaiban fejleszti tovább (vö. Некоторые отдЬлы „орав, грамм." словянских языков. Отрывки из лекщй . . . чит. в 1880—81 ак. г. Варшава, 1881. és Отрывки из лекцш по Фонетикт, и морФологш русск. аз. чит. въ 1880—81 ак. г. Воронежъ, 1882). A korrelativ hangok közt — szerinte — vannak holt és eleven korrelatívok. Az előbbieknek nincs morfológiai funkciójuk, az utóbbiak az alaktanban éppoly fontos szerepet játszanak, mint a képzők, ragok, stb. Kiemeli továbbá azt is, hogy a divergens és korrelativ hangok megkülönböztetése a „hang" fogalmának revizióját is szükségessé teszi. Amíg ugyanis csak divergenciáról és általában a hangok fiziológiai összefüggéseiről van szó, addig nyugodtan lehet használni a közkeletű „hang" fogalmat, amely alatt egy tovább nem osztható fonetikai egység értendő, mihelyt azonban átlépünk a korrelativ hangok terére, új fogalmat kell alkalmaznunk, mert ilyenkor az egység nem mindig esik össze a fonetikai hanggal. Egy vrascat — vraíií — vertet — vorotít alternatív sorban a ra, er, oro \ só és ti korrelativok a történeti fejlődés szempontjából szintén oszthatatlan egységek, jóllehet fonetikailag hangcsoportok. Ezeket a hangtörténeti alternáns-egységeket BAUDOUIN DE COURTENAY, KRUSEVSKIJ nyomán fonémeknek nevezi. BAUDOUIN DE COURTENAY kazáni előadásai ós KRUSEVSKIJ említett értekezése a fonológia történetében a kezdőkorszakot jelentik, amelybe beletartozik BADLOFF is, aki a török nyelvekre próbálja alkalmazni BAUDOUIN teóriáját (vö. Die Lautalternation und ihre Bedeutung für die Spachentwickluiig, belegt durch Beispiele aus den Türksprachen. Abh. des V. int. Orientalisten-Congresses. Berlin, 1882.). E kezdő periódus jelentősége abban áll, hogy rámutat a divergens és korrelativ hangok közti különbségre, és felhívja a figyelmet a hang és főném megkülönböztetésének szükségességére. A kapcsolatos kérdéseket lényegileg BAUDOUIN DE COURTENAY teszi fel, ő adja meg áz elvi alapot a distinkciókhoz. KRUSEVSKIJ formailag gyarapítja az elméletet: ő adja az első szabatos definíciókat és a terminusok egy részét (korrelatív hang, főném). Baudouin „Kísérlet"-z. A második korszak ugyancsak BAUDOUIN DE COURTENAY nevéhez fűződik, ahhoz a munkájához, amely az ő gazdag oevrejében is kivételes helyet foglal el, a „Kísérletihez. E munka egyike a legnehezebb olvasmányoknak. Nem témája teszi azzá, hanem megírásának kuszasága, mely valósággal elriasztja