Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Zsirai Miklós: Finnugor népnevek (Befejező közlemény) 31

FINNUGOR NÉPNEVEK 51 Nagyon bonyolult kérdés, amelyről biztos támpont híján nem merek határozott véleményt nyilvánítani, hogy mikor és hol jutott az orosz-szlávság abba a helyzetbe, hogy megismerkedvén a magyarokkal és a vogulokkal-osztjákokkal, átvehesse a magyarokra és a vogulokra-osztjákokra értett on(o)gur népnevet. — Ha arra gondolunk, hogy a 'magyar' jelentésű szlávsági alakok (ó-egyh. szl. mzpwHü, plur. ?napu stb., ó-or. *ugrin%, plur. ugre, ugry, bolg. úgrin, ó-szerb ugrinh, horv. ugrin, vugrin, szlov. vögdr, ogdr, cseh uher, tót uhor, lengy. w^grzyn) nyilván egy közös szláv *ongr-, *ungr- ős forma szabályos folytatói, tisztán hangtani alapon esetleg hajlandók lehetnénk föltenni, hogy a szó még a szlávok együttélése idején, úgy az V. sz. tájékáig vétetett át, abban az időben tehát, amikor a magyarok-vogulok-osztjákok ősei az Urál vidékén lakó bolgár-törököknek, onoguroknak szomszédai voltak. El lehetne ilyenformán képzelni, hogy 1. valamely közelebbről ismeretlen szomszéd nép már ekkoriban átruházta az on(ó}gur nevet a finnugorságnak az onogurokkal érintkező keleti szárnyára; 2. a finnugorság keleti szárnyára alkalmazott on(o)gur név valamilyen közvetítéssel eljutott a szlávsághoz és ott megmaradt a magyarság jelölésére; 3. az oroszban a magyart jelentő ugre mellett kialakult az Urál környékén visszamaradt finnugorság (vogulok-osztjákok ill. északi vogulok-osztjákok) jelölésére szolgáló ugra. Az efféle ábrándos ízű elgondolás ellen számos súlyos érvet lehet fölsorakoztatni. Rá keli mutatnunk mindenekelőtt a gondolatmenet alapvetésének megbízhatatlanságára: a szlávsági nyelvek 'magyar' jelentésű szavának hangalakja nem teszi kétségtelenné, hogy csakugyan a szláv alapnyelvből való örökséggel állunk szemben. Utalhatunk egy általánosan ismert példára. Az ó egyh. szl. krafa 'könig', or. koroh, bolg. kral, szerb, horv. králj, cseh kral, lengy. król ugyanazokat a íorí-tipusnak megfelelő hangviszonyokat tükrözteti, mint pl. az ó-egyh. szl. grachz 'erbse', or. gorochz, bolg. grach, szerb, horv. grach, cseh hrach, lengy. groch — s a két eset mégsem azonos. A 'borsó' jelentésű szláv szavak a szláv alapnyelvnek idg. örökségű *gorchz alakjából fejlődtek ki, míg a 'király' jelentésűek az egész szlávságban való elterjedtségük és a hangmegfelelések azonossága ellenére sem tekinthetők a szláv alapnyelvből, a szláv nyelvek differenciálódása előtti korból kapottaknak, 4*