Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

2 IAZICZIUS GYULA amennyi az illető nyelven beszélők beszédében tényleg előfordul. Ha a beszédhangokra meg akaijuk tartani a „hang" elnevezést, akkor a nyelv hangrendszerében helyet foglaló hangokat meg kell különböztetnünk tőlük. A nyelv hangrendszerét alkotó hangokat fanemeknek hívjuk. A fonetikust az ilyen megkülönböztetés alig érdekli. Számára minden hang, vagy hangárnyalat egyaránt fontos. Akár a beszédhangok képzését vizsgálja (organogenetikus szempont), akár mint akusztikai egységeket nézi a beszédhangokat, főleg az appercepciójukkal kapcsolatos fiziológiai és lélektani folyamatoknak szentelve figyelmét (fenomenológiai szempont), a fonetikus sohasem nyelvtudományt csinál, hanem annak csak egyik határterületét műveli. A fonetika igen hasznos segédtudománya a nyelvészetnek, mert tárgyánál fogva sok értékes ismerettel gazdagíthatja a nyelvészetet. A fonológia evvel szemben a nyelvészeti stúdiumok szerves része, hangtan, amely lehet leíró vagy történeti, de mindig azon az alapvető megkülönböztetés alapján áll, amely a nyelv hangjait a beszédhangoktól, a fonómeket a tágabb értelemben vett hangoktól elválasztja. SAUSSURE is (Cours de lingu. gén.2

55—6) különbséget tesz fonetika és fonológia között, de egészen más értelemben. A „fonetika" elnevezést a hangtörténet számára foglalja le, míg a „fonológia" alatt nagyjában azt érti, amit mi fonetikának szoktunk hívni. Mi a „fonológia" szót abban az értelemben használjuk, ahogy a prágai konferencia (1930 dec. 18—21.) meghatározta. Régebben egyesek (BAUDOUIN DE COURTEKAY és tanítványai) psychofonétikának nevezték a fonológiát. Ez az elnevezés ma már azonban nem használatos. 2. Történeti előzmények. SAUSSURE és BAUDOUIN DE COURTENAY. Az, hogy SAUSSURE a „fonológia" elnevezést „fonetika" értelemben használja, korántsem jelenti, hogy nem ismerte volna fel a jelentőségét annak a hangtani megkülönböztetésnek, amely a fonológia lényegét teszi. A „Cours de linguistique générale" lapjain minduntalan olyan mondatokba ütközünk, amelyek a hangfunkciók fontosságát hangsúlyozzák. Az a kijelentése például, hogy nem a hangok fontosak a szavakban, hanem a fonikus különbségek (les différences phoniques), amelyek a jelentést hordozzák (vö. i. m. 163) — mai értelemben is teljesértékű fonológiai állítás, olyan megállapítás, amelynél töb-