Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)
Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1
BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 25 foglalni, mint ő teszi, nem szabad, mert az egyszerűsítések mértéke mindig attól függ, hogy milyen természetű a korreláció, mely az egyszerűsítést megengedi. Hasonlóképen nem szabad egészen készpénznek venni azt az állítását sem, hogy a ma ismert betűsorok megalkotói intuitív fonológiai munkát végeztek. Ha a glagolicával írt legrégibb ó-egyházi szláv emlékek nem a XI. századból maradtak volna ránk, hanem a IX.-ből, akkor sem valószínű, hogy pontos képünk lenne a szt. KIRILL korabeli bolgár nyelv fonémjeiről, csak az írás alapján. Bizonyos azonban, hogy minden írás, születése pillanatában és később is, közelebb áll a fonológiai hangjelölés elvéhez, mint a fonetikaihoz. Nagy fontossága van továbbá a fonológiai analízisnek a kölcsönzések terén is. A jövevényszavak hangtörténete meghonosodásuk után már semmi különösebb érdekességet nem rejt magában. Miután a beilleszkedés megtörtént, a jövevényszó hangalakja együtt fejlődik az eredeti szavakéval. De mi történik az átvételkor, a beilleszkedésig? Talán nem is túlzás, mikor azt mondjuk, hogy az átvétel pillanatában jelentősebb változások esnek a szón, mint aztán hosszú századok alatt. És ez természetes is, mert ekkor működik legelevenebben a nagy deformáló erő: az átvevő és átadó nyelv fonológiai különbsége. A kölcsönszó egyik fonémje pl. hiányozhat az átvevő nyelvből, vagy ha meg van is, esetleg csak mint változat fordul benne elő. Ilyenkor — mint a tapasztalat mutatja — nem mindig a meglevő változat fog jelentkezni az átvett hang helyén, hanem esetleg egy oly főném, mely hangzásilag távolabb áll tőle. A legtöbb európai nyelvben az l és r mint külön főném szerepel. A japánban közülük csak az r főném, előfordul ugyan az l is, de csak mint egyéni, vagy nyelvjárási variánsa az r-nek. Ha tehát olyan európai kölcsönzés történik, amelyben l van, a japánban r jelentkezik (pl. ang. lion \p: laidn] =- japán rajon, vö. POLIVANOV, La perception des sons d'une langue étrangére, Travaux IV, 85). De nemcsak ilyen egyszerű különbségek ütközhetnek ki az átvételkor. Az átadó nyelv hangjának megfelelő főném meglehet az átvevő nyelvben és mégis történhetnek eltolódások a kölcsönszó hangalakjában. Az északkínai nyelvjárások fonémpárjai, a p^b, tJ d, F^g 1 ) ugyanazt a helyet foglalják el a fonémrendszerben, mint *) A Pb, td, kg félzöngés mássalhangzók, vagyis olyanok, amelyeknél a zöngeműködés beállta nem esik egybe a mássalhangzó kezdetével.
