Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 23 zitásbeli eltéréseket figyelmen kívül hagyva is — sokkal fejlettebb fonológiai képet fog mutatni: o a ö e U 9 Ü Í (vö. TRÜBETZKOY, Zur allgemeinen Theorie der phonologischen Vokalsysteme, Travaux I, 55). A hangok fonetikai regisztrálását tehát mindig fonológiai analízisnek kell követnie, mert csak így lehet helyesen megállapítani a nyelv hangállományát és azokat a viszonyokat, melyek a hangok között uralkodnak. Ez nemcsak synchronikus követelmény. Hangtörténeti kérdésekben is csak tapogatódzásra vagyunk kárhoztatva, míg nem látjuk világosan, mi a tulaj donképeni értéke a változást szenvedő és megváltozott-hangnak az adott rendszerben. Még az olyan kérdésben, mint a hangjelölés, sem nélkülözhetjük a fonológia útmutatását, nem tehetünk egy tapodtat sem, míg el nem döntjük, foném-e a jelölendő hang, vagy variáns. A hangjelölés kérdése már sokat foglalkoztatta és foglalkoztatja még ma is a nyelvészeket. Egy lépten-nyomon felbukkanó probléma, amelyet hol egy írásreform, hol pedig új alfabétumok szerkesztésének szüksége tesz állandóan aktuálissá. E probléma megoldása elvi nehézségbe nem ütközik. Minden reformnak és új alkotásnak a hangjelölés terén abból az elvből kell kiindulnia, hogy csak azok a hangok kapjanak jelet, amelyeknek funkciójuk van a nyelvben, vagyis a fonémek. Érdekes, hogy erre az elvre olyan tudósok jöttek rá először, akik gyakorlatilag foglalkoztak a hangjelölés kérdésével. így USLAE, aki a kaukázusi nyelvek tanulmányozása közben sokszor érezte szükségét újonnan szerkesztett alfabétumoknak. Az abcház nyelvről írt munkájában (A6xa3CKÍö #3HKI>. Tiflis, 1887.) többek közt azt a gyakorlati tanulságot szűri le, hogy minden nyelvben a hangárnyalatoknak látszólag végtelen sokasága mellett csupán egy meghatározott számú hang szolgál a „szavak megkülönböztetésére". Bővebben ugyan nem fejti ki ezt a gondolatot, talán nincs is tisztában fontosságával, de magától jön rá, függetlenül a kazáni iskolától. Sajnos, olyankor és úgy mondja ezt, hogy senki sem veszi észre. Ugyancsak praktikus úton jut hasonló felismeréshez egy másik kaukázusi nyelvész, JAKOVLEV is (MaTeMaTHHecKaa í>opMy^ia nocTpoeiratf a^*aBHTa. „KyviBTypa H njicBMeHHOCTB BocTOKa". Moszkva, 1928. I,