Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 21 hangoké is, önmagában véve negatív. Akárhogy is írjon pl. valaki egy t-t (t, i, 4), a fontos csak az, hogy ennek a jele ne legyen összetéveszthető egy másik jellel. A hangoknál is mellékes az ejtési mód eladdig, amíg rendszert nem érint. A francia nemcsak raccsolva ejtheti az r-et, vagy nyelvheggyel, hanem egészen c^-szerűleg is. A németben ez utóbbi értelemzavar nélkül alig lehetséges, mert ott az r és eh két olyan elem, amelyre a nyelvnek külön-külön szüksége van. Vö. Cours de 1. gén.2

164—66. 6. Főném vagy variáns? Azt, hogy egy nyelvben mi lehet főném és mi variáns, elvileg meghatározni nem tudjuk. Az a hang, amely az egyik nyelvben változat, a másikban esetleg mint főném szerepel. A déli angolban két l hang van: l és l (leaf ós feef). A kettő variáns, az l magánhangzó, az l mássalhangzó előtt és szóvégén fordul elő. Ugyanez a két hang a lengyelben két külön fonóm (lata „Jahre" és tata „ Lumpen ")• Azt is láthatjuk, hogy az egyik nyelvjárás fonémje ugyanazon nyelv másik nyelvjárásában nemcsak hogy nem fonológiai egység, de még mint változat is hiányzik. A jászok nyelvében két e hang van: s és e, mind a kettő főném. Előfordul egy harmadik, az e-nél is nyíltabb változat, az á', de ez csak alkalmi vagy egyéni variáns (pl. de szép! [o : da...]). Az alföldi nép beszédében is megvannak ezek a hangok, csakhogy az e itt már nem főném, hanem variáns. Mivel csak egytagúakban és vegyeshangú szavakban szokott jelentkezni, úgy tekinthetjük, mint mellékváltozatát az e-nek. Az északkeleti nyelvjárásban viszont csak az e járja, e a nyelvjárás nagy részén mint változat sem fordul elő. A nyilt és zárt e közt más nyelvben is megvan a különbség, de mindenütt másképen. Az irodalmi csehben a zárt e egyéni variánsa a nyíltnak, az oroszban a zárt és nyilt e kombinatorikus változatok, a franciában és olaszban mind a nyilt, mind a zárt hang főném (fr. dais^dé, ol. pesca nyilt e-vel „őszibarack", zárttal „halászni"). Néha nagyon jelentékeny az a fonikus különbség, melyről nem vesz tudomást a nyelv. Az északi japán nyelvjárásokban a dentálisok zöngés vagy zöngétlen ejtése sokszor közömbös az értelem szempontjából. A leotan szó úgyis ejthető, hogy hodan. A délamerikai botokud indiánok nyelvében a mássalhangzók nazális és orális képzésmódja folyik össze bizonyos fokig: d helyett n, b helyett m is állhat. Egy dede szó úgy is ejthető, hogy néne, & nélkül, hogy az értelem bármit is szenvedne (POLIVANOV i. m. 215). Természetesen az ellenkezőjére is van példa. Sokszor az idegen fül számára alig észre-