Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA 17 korrelativ sajátság (b-p, d-t, g-lc, gy-ty, dz-c, dzs-cs, z-sz, zs-s, v-f), a többi fonémnél (l, ly, r, m, n, ny, h, j) már nem játszik fonológiai szerepet. Két főném korrelativ viszonyáról csak ott lehet szó, ahol legalább még egy fonémpárnál fordul elő ugyanez a viszony. Vannak nyelvek, amelyekben nincs korreláció. A Michigan-tótól nyugatra lakó fox-indiánok nyelvében csak a következő mássalhangzó-fonémek fordulnak elő: p, t, c, k, s, #, h, m, n, w, y. Ezekből nem lehet egyetlen korrelativ párt sem alkotni (1. TRUBETZKOY, Die phonologischen Systeme, Travaux IV, 113). A korrelativ ellentétnél mindig párosával jelentkeznek a főnéinek, ami természetes is : az egyik a korrelativ sajátság jelenlétét, a másik a hiányát jelzi. Ezeken a páros fonémeken (phonémes de couple) kívül — mint a magyar példából is látható — lehetnek a rendszerben párnélküliek is (phonémes hors couple), amelyek megfelelő ellentétes főném nélkül állnak, és így a kérdéses korreláció szempontjából semlegesek. Azokat a fonémeket, amelyek nem alkotnak korrelativ ellentétpárt, disjunct fonémeknek (unités phonologiques disjointes) hívjuk, viszonyukat pedig disjunctiónak (disjonction). Pl. a lat. a-o, magyarp-r. A korrelativ tulajdonság alapján összetartozó fonémpárból a vezérfonémeket (archiphonémes) absztrahálhatjuk. Ilyen vezérfonémek a magyarban: [o-ö], [k-g], [l-ll] stb. Ezek jelölésére mindig a kérdéses korreláció szempontjából negatíve viselkedő fonémet használjuk: [o], [kJ, [IJ stb. A vezérfonémekre 1. TRUBETZKOY, Die phonologischen Systeme, Travaux IV, 98. Máskép JAKOBSON, Travaux II, 8 és a Projet de terminologie, Travaux IV, 315—6. A korrelativ sajátság, amely a fonémek közt ellentéti viszonyt hoz létre, többféle lehet. Az időtartamot és a mássalhangzók zöngés-zöngétlen voltát már említettük, de ezeken kívül a hangok rezonanciája (pl. nazális ~ orális ejtésű magánhangzók a franciában), palatalizáltsága (pl. az orosz mássalhangzók), a dinamikus és zenei hangsúly (pl. az előbbire az orosz, utóbbira az ó-görög hangsúly) is szolgálhat korrelativ ellentét alapjául. Egy és ugyanazon rendszerben több korreláció is érvényesülhet, ezáltal egyszerre több fonémpár kerülhet egymással szorosabb viszonyba. Az ó-ind mássalhangzók egy részénél a zöngés-zöngétlen korreláción kívül az aspiráltság, illetve annak hiánya is fellép: Nyelvtudományi Közlemények XLVIII. 2