Nyelvtudományi Közlemények 48. kötet (1931)

Tanulmányok - Laziczius Gyula: Bevezetés a fonológiába. I. 1

BEVEZETÉS A FONOLÓGIÁBA .13 KRUSEVBKIJ történeti szempontból vett hangegységet ért főném alatt, szemben a fiziológiai hanggal (vö. mV és w' közöseredetű fonémeket az orosz kémia ós a lengyel ziemia szókban). Egészen azonos meghatározást találunk eleinte BAUDOUIN. DB CouRTENAY-nél is (vö. H/feKOTopue oT/vfe^Li, p. 69). Ezek a meghatározások a fonológia kezdeti periódusából valók ós ma már elavultak. A mai értelemben vett „fonémek" definícióiban háromféle felfogás jutott kifejezésre: psychológiai, funkciós és szociológiai. A psychológiai felfogás BAUDOUIN DE CouRTENAY-re megy visszaT aki a „Kísérlet"-ben így definiálja a fonémet: „A főném a beszédhang lelki megfelelője" (i. m. 9.)- Ez a meghatározás főleg a lengyel nyelvészek körében talált követőkre, akik közül leginkább BENNI (VÖ. Zur neueren Entwicklung des Phonembegriffs. Don. nat. SCHRIJNEN, 34—7) ragaszkodik a baudouini értelmezéshez. BENNI elsősorban JoNEö-szal száll vitába. „Die drei h in Kiél, Kuh, Kopf sind verschiedene Laute — irta volt JONES, Das System der Assoc. Phonétiqne Int. Lautzeichen und ihre Anwendung in verschiedenen Sprachgebieten, Berlin, 1928. p. 19 — aber für praktische Zwecke können sie als eine ,Einheit' angesehen werden, die man ,Phonemc (Lautfamilie) nennt." BENNI-Í ez a fonetikai ízű beállítás nem elégíti ki. Szerinte csak a szempontok összezavarása vetheti fel a kérdést, hogy hány hanggal van itt dolgunk. A fiziológiai analízis azt mutatja, hogy hárommal, a lélektani, hogy eggyel. Ez két különböző szempont. Viszont, ha a „főném" szót lefoglaljuk az egész hangcsoportra (JoNEs-nál hangcsaládra), akkor — BENNI szerint — nem tudjuk feltüntetni a különbséget a hangképzet és fiziológiai megvalósulása között. A „hang" fogalma mindkettőt magában foglalja, tehát célszerűbbnek látszik különbséget tenni psychophon és physiophon között. A psychophon („eine Lautvorstellung, ein gedachter Laute

), azaz főném rendszerint többféleképen realizálódik, és az így előálló hang a physiophon. A physiophonok közt mindig van egy főhang, amely aránylag a legszabadabban realizálódik, szemben a mellékhangokkal vagy divergensekkel, amelyek jobban kötve vannak a fiziológiai feltételekhez (szomszéd hangok, hangsúly, stb.). A funkciós szerepet BENNI nem tekinti a fonémfogalom lényeges jegyének. Hasonlóan fogja fel a dolgot ULASZYN is: „das Phonema ist . . . die Vorstellung von einem aus Lautkomplexen abstrachierten selbstandigen Laut, der seines semasiologisch-morphologischen Wertes entkleidet ist" (vö. Travaux IV, 56)-