Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Klemm Antal: A vogul és az osztják tárgyas igeragozás 85

A VOOUL ÉS AZ OSZTJÁK TÁRGYAS IGERAGOZÁS 95 vannak még a vogT.-t kivéve az összes vogul nyelvjárások egyessz. tárgyra vonatkozó egyessz. 3. személyében, továbbá kettős- és többessz. tárgyra vonatkozó egyes-, kettős- és többessz. mindhárom személyű igealakjaiban, a vogP.-ban az egyessz. tárgyra vonatkozó egyessz. 1. és 2. személyben is. Miután az -l praesens-jelölő szerepe elhomályosult s tárgyra utaló jel lett, az utána következő birtokos személyraggokkal egységes tárgyas személyragokká tapadt össze ("I" 'lém, -lén stb.), ezért azután a praeteritumba, a conditionalisba és az imperativusba is átvitték őket tárgyas szémólyragokul. A vogT. praeteritumban bizonyos hangtani helyzetben, az -s praeteritum-jel után az -Z-ből -t- lett: *^alas-lém *- alas-tém stb. Vog. Nyjár. 293. Ezenkívül van eredeti -t is a vogul tárgyas igeragozás egyessz. 3. sz.-ben;

pl. vogAL.

el- ,01': praes. eli-td ,praet. eZs-tó, eond. dni-t; vogP. esi- ,öl': eell-t, praet. eUs-td, cond. dnl-tá; vogÉ. tat- ,ver: praes. VÜDI-DS, praet. ráDS-te, cond. rdtnu§-iye; vogK. tát- ,hoz': tátl-td, praet. táts-td NyH.7

125—126; vogKL.

jerpt- ,szeret': praes. jérpti-t, praet. ^jérptds-té, cond. + jérpténi-t. VogNyjár. 127. Ez a -t eredetileg egyesszámi 3. személyű birtokos személyrag volt, amely alanyszemólyjelölő szerepet öltött a tárgyas igeragozása szerkezet alapjául szolgáló birtokos szerkezet elhomályosulása után, majd tárgyra utaló szerepet is ráértett a vogul nyelvérzék. Ugyanilyen eredetű az osztjE. tárgyas igeragozás egyessz. 3. személyében előforduló -l is: séykld-li ,ő üti őt v. téged v. engem'; seyldd-l ,ők ütik őket v. titeket v. minket'; praet. séyksd-li, sérjhsd-l. NyH.7

126. FUF. 13:297. Az osztjE. kettős- és többesszámi tárgyra vonatkozó személyragokban előforduló -l (vö. sér/kh-lam, séyTch-lan ,én ütöm őket v. titeket v. kettőjüket v. kettőtöket' stb.; praet. séyksd-lam stb. FUF. 13:298) — az egyessz. 3. személyt nem véve figyelembe, amely tulajdonképpen egyesszámi tárgyra vonatkozó alak volt eredetileg (séríJch-U) — nem a többessz. 3. személyű személynévmásból keletkezett, mint BUDENZ föltette, hanem a -t többesjel változata, tehát eredetileg nem volt tárgy személyjelölő elem, hanem csak a birtok, illetőleg a tárgy többségét fejezte ki, miként a vogulban az -n többesjel. A -t többesjelből az osztjÉ.-ban -l lett a birtokos személyragokban, a osztjD.-ban ellenben megmaradt -í-nek (vö. utóbb) Ezek után megkísérelhetjük ezen elvek szerint megmagyarázni a vogul és az osztják tárgyas igeragozás egyes alakjait. Az