Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Németh Gyula: Az uráli és a török nyelvek ősi kapcsolata 62

AZ URÁLI ÉS A TÖRÖK NYELVEK ŐSI KAPCSOLATA 79 bedürfnis'; mog leérni 'dienst leisten'; mogmini 'not leiden an etw., bedürfen einer sache, sein bedürfnis befriedigt sehen' | votj. mug, mog 'arbeit, bescháftigung, 'gescháft, sache, veranlassung, anlass, grund, beweggrund'. (WICHMANN : FUF. XIV, 95—96.) ~ szamojéd: Jur. mari 'not'. (WICHMANN, i. h.) oo török: türk buri 'peine, douleur, chagrin, souci; travail, fatigue, difficulté; besoin, indigence, misére' (THOMSEN, Turcica 49 skk.) | csag. SEIX SÜL. muy, mulO 'bú, bánat, szomorúság' | ujg. telkir. stb. mu'c 'mühe, leiden, sorge, kummer, trauer; (sor, szag. kojb. kacs.) kránklichkeit, siechtum; (tar.) das widrige schicksai, das bőse geschick; (alt. tel. leb. küer.) untauglichkeit, schlechtigkeit, unform, missgestalt, missgeburt' | csag. mulal- 'betrübt sein, trauern, leiden; sich abmühen, schwer arbeiten' | jak. mun 'qual, mühe, anstrengung' | oszm. hun: MO. XIII, 157. (MUNKÁCSI: KSZ. XVIII, 1.: niagy. bú a törökből.) 24. 'szemölcs, pattanás' finnugor: ni. süly 'kelés, pattanás, bibircsó' | cser. hydl 'szemölcs' | md. fsil'g'e, éü'g's 'szemölcs, pattanás' | f. syylá 'szemölcs' | fK. t'süplani ua. | lpN. UiuL% 'pattanás, bőratka' (SZINNYEI, NyH.7 29.). ~ török: KAS^ARI-BROCKELMANN: sikil 'warze' | oszm. sigil, sijil, sivil 'geschwür, schwiele, ein kleiner, harter auswuchs; kleine blase auf der haut, hitzbláschen, pickel'; sigildzci, sivildm 'pickel'. A fgr. i$- oo török s- megfelelésre más példám nincsen. Talán idetartozik még a f. sakata, sakkaan 'tadeln, rügen, ausschelten', sakkaa id.; fA. tsakkoa- 'einen auszanken, tadeln, ermahnen | votj. cékask(o: fs-), tsikaskini 'ausschelten, rügen' (WICHMANN : FU5\ Xí, 250) ~ török sök-, sög, sói-, sük- 'zanken, schimpfen, tadeln, auszanken', de ez az egyeztetés a vokalizmus eltérése miatt kétséges. 25. 'foldhat' finnugor: m. or 'állat hátgerince' | orom 'általán valamely magasló testnek — hegy, vár, templom, ház — legfelső, különösen feldudorodó, csúcsosodó része, teteje; szántóföldnek domborúbb közepe; szántóvas foka ; kiemelkedés az ásó hátlapján' | osztj. HUNF. ur 'vonal', PATK. 'kis, hosszannyúló hegyhát völgyek s mocsarak