Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

4 TOl NAI VILMOS nyelvet annyi új szóval, mint ő. Tévedései sok más írónak ösztönt adtak hasonló erőszakos újításokra, de egyszersmind fölkeltették az ellentmondást is. Vele a nyelvújítás közüggyé lett, kiinduló pontja nagy szellemi harcoknak, a nemzeti lélek ébresztőinek. Irodalom: B. élete : SZINNYEI : Magyar írók ; HAESÁNYI ISTVÁN : Adatok B. életéhez : MNy. VII, 846 ; SJMAI ÖDÖN : MNy. VII, 420 ; LAZÁK BÉLA : Siegwart: Irodt. Közi. II, 64; DUGONICS ANDRÁS Följegyzései: Olcsó Könyvtár ; KAZINCZY : Pályám Eime ; ABAFI LAJOS : Édes Gergely : Figyelő V; — B. szavai: STEINEB ZSIGMOND: Nyr. I, 45, 94; SZVORÉNYI JÓZSEFI Feji. Tün. 13—15; LUKÁCS LÖBINC : JNyr. XI, 463; LÁZÁÉ BÉLA: Irodt. Közi. II, 89 ; NAGYSZIGETHI KÁLMÁN : Irodt. Kőzi. II, 179 ; Nyr. XXIV, 379; ZOLNAI GYULA : Nyr. XXI, 424; — LUKÁCS LŐRINC : B. a nyelvújításról: Nyr. XI, 369, 419; — SIMÁI ÖDÖN : B. viszonya Gottschedhez: MNy. VIII, 65 ; WIKLLND K. B.: Minta Nyr. XLI, 34; HALÁSZ IGNÁC : Sajiiovics hatása a magyar költészetre (Dugonics, Perecsenyi): Bp. Szemle XXII, 92; SINGEK ÖDÖN, GELEI JÓZSEF : Nyr. XXX, 290; TOLNAI V. : Nyr. XXXI. 148 ; VÁRÓ GEDEON : Nyr. XLII, 391; — SIMÁI ÖDÖN, BÁRÁNY PÉTRE : MNy. XIV, 16 ; — CSEPKÓ GYULA, Decsy Sámuel Osmanographiája : Nyr. XL, 463 ; SIMÁI ÖDÖN : Nyr. XLI, 172; HARSÁNYI J.: Adalékok Sárospatak múltjához. Spatak. 1921. 21. — SZARVAS G. Nyr. X, 451. Az ortológia jelentkezése, első viták. 1786-1796. 87. BARTZAFALVI szertelenségeinek egyik érdeme, hogy fölkeltik az ellentmondást, evvel a nyelv ügyét: a szócsinálást, a nyelvbővítést, a nyelvművelést belevonják az általános érdeklődés körébe; szinte olyan közérdekké teszik, mint a II. JÓZSEF intézkedései által megtámadott alkotmányt. A szócsinálás ellen már régebben is elhangzott egy-egy tiltakozó szó. MEDGYEBI PÁL 1750-ben kel ki a nyelv ilyetén megmocskolása ellen, G-ELEJI KATONA IsTvÁNra célozva. RAJNIB JÓZSEF rossz szemmel nézi KALMÁR szófaragásait. A BESSENYEI testvérpár sem „fertézteti" a nyelvet ilyenekkel. De ezek csak elvétve felbukkanó megjegyzések, egyes embereknek rosszaló véleményei. A nyelvújítás körül folyó vitáknak általánossá válása a Magyar Hírmondóhoz fűződik. Már RÁT MÁTYÁS is kap olvasóitól leveleket, melyekben az új szavak ellen tiltakoznak, részben azért, mert bemocskolják a nyelvet, részben, mert homályossá teszik. A közönség azonban, úgy látszik, hozzászokott az új szavakhoz és RÉVAIT nem háborgatja panasszal. BARTZAFALVI 1785-ben kezdi az erőszakosabb szócsinálást, s midőn 1786-ban szándékosan be- és kijelenti, és senki nem emel szót ellene, mind a Hírmondót, mind Szigvárt-