Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

42 TOLNAI VILMOS (1805. Az árkádiai pör.) 1808. Magyar Régiségek és Ritkaságok. 1811. Tövisek és Virágok. Epistola Vitkovich Mihályhoz. 1813. Dayka életrajza. A Mondolat. 1814. Bárótzi életrajza. Kazinczy munkái: Fordításainak IX kötete (1814—1816). 1815. Felelet a Mondolatra. Beregszászi Nagy Pál Dissertatiója. 1816. Sipos József 0 és új magyarja. Helmeczi Értekezése. 1817. Kazinczy bírálata Beregszászi és Sipos könyveiről. A Tudományos Gyűjtemény. 1818. Kazinczy munkáinak bírálata, a „Kritika". Füredi Vida : A recensiókról. 1819. Kazinczy Antikritikája. Orthologus és Neológus. 125. Magyar Régiségek 1808. KAZINCZY hadüzenetnek a Magyar Régiségek és Ritkaságok első (és egyetlen) kötetét szánta, melyben újra kiadta SYLVEBTER Grammaticáját, a krakkai Ábécét 1549-ből, és VARJAS JÁNOS Megtért ember énekét 1775-ből. A kötet már 1805-ben készen állott, de a nyomdai nehézségek miatt csak 1808-ban került kiadásra. Ekkor az Olvasóhoz intézett előszót egy ütólírással toldotta meg, mely szándékát egészen világossá teszi: „Lesznek — így szól a XXV. lapon — a' kik jegyzéseimet olvasván, úgy fognak ítélni, hogy én élesebben költem-ki a' Debreczeni Grammatika ellen mint kellett és illett . . . Debreczen . . . magát csalhatatlannak tartja, annak tartják mások is nem kevesen ... A' szelíd elnézésre csak azt tarthat számot, a' ki emberi gyarlóságból, magaelfelejtésével botlik: de a' ki botlásaiban is csalhatatlannak akarja magát tartattni, a' ki nem érzi hogy botlik, 's a' nem botlót vádolja botlással, az lemondott azon jusáról, hogy viszont őeránta is szelíd elnézéssel viseltessenek mások, ez ellen kötelesség bátran kikelni". — Még a Régiségek megjelenése előtt kitört az „árkádiai pör", mely KAZINCZY és a debreceniek lappangó ellentétét nyilvánvalóvá tette, s az országos érdekkel, melyet keltett, a közvéleményt két táborra kezdte osztani. A mindenfelől fölhangzó vélemények új anyagot adtak KAzmczYnak az ellentét szítására, s ő, ki az eszmék harcától várta a jobb jövőt, nem is hagyta használatlanul az anyagot. Leveleit szerteküldi az országban, intve, buzdítva, korholva, ostorozva, ezámbavéve mindazt, amit mellette és ellene mondanak.