Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 41 harcból óriásként magasodik KAZINCZY, aki „fél századig tartá vállán, mint Atlas az eget, a nemzetiségnek ügyét*.1

) 124. A nyelvújítási harc. Nemzeti életünk megújhodását mi sem mutatta jobban, mint azok a tollcsaták, melyek egyremásra keletkeztek, s a magyar közönség körében, a tudós és irodalmi körökön túl is, mind nagyobb érdeklődést keltettek. Első volt az 1790 táján vívott prozódiai harc, mely BARÓTI SZABÓ és RAJNIS közt indult meg a szótagok versbeli időmértéke miatt s lassanként kibővült a verselés, sőt a műfordítás kérdéseivel. Ezt nyomon követte a jottista-ypsilonista háború, mely RÉVAI-nak VERSEGHY Proludiumára (1793) írt haragos bírálatával2

) kezdődött, helyesírási, nyelvhelyességi, általános nyelvtudományi, gyakorlati és elméleti kérdéseket vetett föl, s csak jóval RÉVAI halála után, a M. T. Akadémia állásfoglalásával csitult el végleg. CSOKONAI halála után az irodalom berkeinek csendjót az árkádiai pör verte föl, mely beleveszett az eddigieknél sokkal mélyebb, s az ország egész területére kiterjedő nyelvújítási harcba. A harcot KAZINCZY szántszándékkal idézte föl: „. . . az én érdemem az, hogy az a' titkolt gyűlölködés, mellyel Orthologusaink és Nyelvrontóink . . . egymást közel negyven év óta nézték, világos ellenkezéssé, harcczá lobbant . . . Illő volt, hogy a' sötétség valaha választassék-el a' világosságtól, 's íróink c

s

Olvasóink Közönsége ... az eggyik vagy másik zászló alá térjen".3

)

Éle eleinte egyenest a Debreceni Grammatika ellen irányult, mely az ő szemében követőinek nagy táborával az ósdiság megtestesítője s minden haladás legfőbb akadálya volt. Később a harc területe egyre nőtt s szinte az egész országra kiterjedt. A harcot, melyet teljességében csak KAZINCZY levelezésének s a hozzáfűződő nagy irodalom ismeretével láthatunk tisztán, e helyt csupán fővonásaiban adjuk elő. A részletekre nézve főleg KAZINCZY levelezésének akadémiai kiadására kell utalnunk, VÁCZY JÁNOS kitűnő bevezetéseire és bőséges jegyzeteire, melyek a legcsekélyebb mozzanatra is kiterjeszkednek. * A nyelvújítási harc főállomásai a következők: *) PETŐFI, Széphalmon; vö. DESSEWFFY JÓZSEF levelében: „Te a' Magyar Literatúrának Átlássa vagy". 1815, ápr. 3. Kaz. Lev. Xll. 478. 2)

M. Hírmondó 1795. 3)

Kaz. Lev. XIII. 486—7.