Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1

A NYELVÚJÍTÁS 21 Ide számítja ő a gyökérszavakat is, melyek legtöbbnyire az igék jelentőmódbeli jelenének egyes harmadik személyében mutatkoznak. Ezek szerinte valamikor főnevek is voltak.1

) „Miért

ne lehetne ezen szavainkat is újra feléleszteni?"2

) Toldalékába tehát fölveszi

ADÁMI, WAGNER-Phraseologia, KALMÁR, BARÓTI, DUGONICS, a Debr. Grammatica efféle szavait, megtoldja a maga kikövetkeztetett gyökeivel: éd, fegy, ind, láz, tév stb. és nagy R betűvel jelzi, hogy: „régi szóc

. — 2. összetétel és 3. képzés; ezekben szigorúan analógia szerint jár el. — 4. német összetételek fordítása: bérkocsi, iskolatárs, mellkép, vérrokon, tanhely.3

)

— 5. idegen szavakat magyar hangzásúvá tesz, különösen földrajzi tulajdonneveket; ezek közül megmaradt Leipzig Lipcse, svéd, angol. A hónap-nevéknek is magyar neveket szán, mint többen előtte is, utána is.4

) Irodalom: RBTHBÍ PBIKKEL MABIÁN, Sándor István nyelvtudománya : NyF. LX, 67. (jegyzetben bö irodalom); bírálja SIMÁI Ö.: Nyr. XXXIV, 156, XXXIX, 17 ; SIMÁI Ö. Faludi hatása Sándor Istvánra : MNy. XI. 167, 348. — NAGYSZIGETHY K.: S. I. életben maradt szavai. Nyr. XV, 22. 105. RÉVAI. A nyelvtudomány leghivatottabb művelői, RÉVAI MIKLÓS és VERSEGHY FERENC pályájuk első felében, mikor mint gyakorlati nyelvművelők költeményekkel gazdagítják az irodalmat, neológusok; második felében, mikor a nyelvvel mint elméleti tudósok foglalkoznak, ortológusok. RÉVAI, a prózai "előadásban FALunmak, a klasszikus verselésben MOLNÁR JÁNosnak, a hírlapi nyelvben RÁT MÁTYÁsnak tanítványa, a XVIII. század végén lelkes újító, aki azonban sohasem ragadtatta el magát BARTZAPALvi-féle szertelenségekre. Ortológussá ép hírlapíró utódjának merészségei, főleg azonban saját nyelvtörténeti tanulmányai tették. Innen erednek a XIX. század elején írt műveiben, az Antiquitates, az Elaboratior Grammatica és a nyomtatásban meg nem jelent Deákság lapjain egyes kifakadásai a nyelvművelés (saját, az ortológus párttól megrótt szava) kinövései ellen; hosszabb fejtegetést azonban nem ír róluk. Egy epigrammában óvja a nyelvújítókat: „Buzgódó gondjok nagy tüze lángja miatt . . . Botlott láboknak megcsuszamásáft-tól; megrójja a „voces inficetas, non ad indolem linguae effictas" (Antiqu. 90), az ellenük való harcot igazságosnak és élesnek mondja (Elab. Gr. 1)

Sokf. X, 54. 2)

Sokf. VIII, 188. 3) Ebből vonta-el

1830. HELMECZY a tan szót. 4)

Sokf. III, 137.