Nyelvtudományi Közlemények 47. kötet (1928)
Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás - II. 1
18 TOLNAI VILMOS olyan vakmerő, mint DIÓSZEGI, nem is olyan leleményes, de azért nem jő zavarba sohasem, ha magyar szót kell tenni az idegen helyébe. A chemikus titkács, a patikus szerács az acidum savany (később sav). Kevés szava maradt meg {kórház, műszó, tűzálló), de ösztönzőleg hatott a vegytani műnyelv kialakulására. FARKASFALVI FARKAS FERENC 1808-ban adja ki névtelenül „Napóleon Frantzia Birodalom Tsászárának" életét igen sok új katonai, politikai műszóval (árlcolat, csatasor, emlékjegy, évnap, hajóhad, hatáskör, se#éá(-csapat, -őrség, -nép, -sereg), fol?(-fegyver, -szer, -torony) világháború. Legtöbb szava helyes és ügyes alkotás, leginkább összetétel. FÁBCHICH JÓZSEF, aki EAJNissal és RÉvAival egyideig a „győri triászt* alkotta, a legbuzgóbb, bár nem legszerencsésebb újítók közé tartozott. „Magyar Calepinus"-ában, mely kéziratban maradt, ötödfélezer szó van, ami PP.-ből hiányzik. Üjílásait a klasszikusokból tett fordításai vitték az irodalomba, de még inkább tanítványai, köztük PÁZMÁNDI HORVÁT ENDRE, kiket egyre buzdított a régi, népi ós új szavak tanulására. Szavai közül közkeletűek: előszó, hangjegy, nyelvzavar, víziló; a vágány-t ő is kitalálta: caesura jelentésben; mivel a nép nyelvében meglehetősen dísztelen jelentése van, ARANY sormetszet-tél helyettesítette.1 ) Ide kell még számítani, bár KAZINCZY fellépte után működik legbuzgóbban, PETHE FfiRENcet, aki 1796-ban még ortológus hajlandóságot mutatott, de hovatovább a legszélsőbb neológusok közé került. Neki is főtörekvése a tudományos műszavaknak megmagyarosítása és általában a magyar nyelv tisztasága ; ez utóbb a szélsőséges, meg nem alkuvó purizmusba vitte. PETHE főkép a gazdasági szaknyelv müvelője. Könyvei és gazdasági folyóirata2 ) teli vannak nyelvi megjegyzésekkel, fejtegetésekkel és a magyarságra való buzdítással; külön rovatot nyit: a „MagyarNyelvnyomozóíí -taz új szavak ajánlására és megvitatására.3 ) A nyelvkeverőket, úgy mint előbb BESSENYEI a Philosophusban, egy csupa idegennel tömöttt „Diskursus"-ban csúfolja. Az új szavakat általában pártolja, néha azonban, nem tudni miért, egyikét-másikát elveti. Szereti az „aggodt" szavakat felfrissítem; ha kell, maga farag, néha nagyon is korcs-J) Magy. Nemz. Versidom. II. elején. ; vö. VIRÁG B. episztoláját: Kazinczi Ferencznek. 2) Nemzeti Gazda. 1814—1818. 3) Nemz. Gazda. 1814. 35. szám.