Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - III. 168
190 GOMBOCZ ZOLTÁN vero própius est,, ab Jura manasse Hungarorum nomen, cum nunc quoque Sclavorum lingua, qua nulla per universam Európám latius patet, Juri, vei prima syllaba nonnihil ut fit levigata, Vhri vocentur". Nyoma van annak is, hogy MIECHOV Tractatusát SZAMOSKÖZY ISTVÁN is forgatta. 1667-ben Leidenben jelent meg az erdélyi LAURENCIUS TOPPELTINUS ismert munkája; Origines et occasus Transylvanorum, amely a 33. lapon SZAMOSKÖZY elveszett vagy lappangó kéziratos munkájából: De originibus Hungaricis, amelyet CZWITTINGKR DÁVID (Specimen 52—3) még ismert, idézi a következő sorokat: „In hanc rem Joannes Samoscius in Mss. Őrig. Hung. Nec de Hungarorum, ait, Asiatica Patria litem antehac quisquam, veluti de re minimé controversa, movere ausus est, praeter Matthiam Michovium, qui Critici persona indutus futili temeritate in Septentrionis nescio quas voragines gentis Vngaricae primordia intrusit". Maga TOPPELTINUS szintén nem nagyon lelkesedik MIECHOV és HERBERSTEIN elméletéért s inkább a magyarok ázsiai eredetét tartja valószínűnek: „Originis Hungarorum receptior opinio eorum est, qui ab Hunnis Scythica gente ipsos deducunt, profectis in Pannoniam ab ea parte Scythiae, quae Juhra appellatur... Faber primus author huius assertionis perhibetur. Post istum Michovius Polonus, qui male colligit ipsam ex Turocio; Michovium et Sigismundum Baronem secutus est Aubanus Bohemus... Verior autem mini videtur sententia illorum, qui Asia oriundos arbitrantur Ungaros.."1 ) Felesleges volna mindazokat az adatokat felsorolni, amelyek azt bizonyítják, hogy a mi XVII. századi történetíróink, NADÁNYI, a Florus Hungaricus írója, BEHAMB, az Observationes Hungaricarum rerum szerzője s a többiek MIECHOV és HERBERSTEIN munkáját szorgalmasan forgatták. Csak kuriózumképen említem, hogy az álmodozó OTROKOCSI FÓRIS FERENC MIECHOV Jugria-leírását olvasva keserű könnyeket hullat, mikor arról értesül, hogy a magyarok őshazája nem az a tejjel-mézzel folyó Kánaán, amilyennek a krónikások festették, hanem rideg északi ország, amelynek lakói x) GOMBOCZ: MNyv. IV. 328.
