Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - II. 402

458 LOSONCZI ZOLTÁN : A MAGYAR TÖVÉGHANGZÓK GyGl. már a nyilt hangzót találjuk. E mélyhangú esetek tanúsága alapján legrégibb magashangú adataink is részben e-vel, részben e-vel olvashatók: intetvinec, ildetuitvl HB.; fculet, fculétv- KTSz.; ielenetuiben, Nemzetni GyGl. L. még foliath, falath BesztSzj.; cheppeneth SchlSzj. Kódexeinkben csaknem általános a nyilt hangzó, még a személyragozott alakokban is (1. vlette Bécsi-k. I. 33; elménettem uo. 39), csupán néhány példa mutat a tővéghangzónak előbbi középzártságú, esetleg egykori zárt hangzására: alazotof- Cora.-k. 130; alhatotos Ers.-k. III. 423; állótok- Érdy-k. 125; akorototokath ,Érs.-k. I. 225; elotod-Láz.-k. IV. 125; elot- Peer-k. I. 259; zyletot Érdy-k. 38 (néhány későbbi példát 1. TMNy. 478). Mi lehet itt a nyílttá válás oka? Gondolhatunk az illeszkedett alakok kiegyenlítő hatására is. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni egy körülményt. A ?;-tövű igék, így még a tiszta v-tövűek a peri'. -t(t) előtt nem vesznek fel hangzót; az -at, -et képzőt azonban a tiszta v-tövek (pl. jö) után is ilyen alakjában találjuk meg (pl. ionette Münch.-k. 66, 102). A névszótöveknél tisztán lehetett megfigyelni, hogy a t>-tövek majd felvesznek hangzót, majd nem. Ez a hangzó a XIII— XIV. sz.-ig nagyrészt középzártságú, a XIV—XV. sz.-tól nyilt. A tiszta ívtövü igéknél is ugyanezt a fejlődést látjuk a -t képző előtt, a hangzó felvétele itt azonban arra az esetre szorítkozott, amikor a -í-hez még -v járult. Lehetséges tehát, hogy itt van kiindulópontja a tővéghangzó először középzártságúvá, majd egészen nyílttá való válásának az -at, -et képző esetében. Nyilt volt a régi nyelvben az állapot szó -t képzőjének hangzója is; 1. allapat- Ap. mélt. 12; Batthy.-k. 136; Debr.-k. I. 181, 228; IV. 541; Dom.-k. 62, 139; Érdy-k. 15; Érs.-k. I. 276; II. 570; Kaz.-k. I. 40, 41. II. 192; Kulcs.-k. 222; Péld.-k. II. 64; III. 77; Szék.-k. I. 109; II. 243 ; III. 313 ; Tel.-k. I. 48 ; Tih.-k. 12 ; alapat- Kaz.-k. I. 92 ; Kriza-k. 3; Láz.-k. IV. 51; V. 151; Sánd.-k. 7; Tih.-k. 63; allapagya- Horv.-k. 91, 112*. A TMNy. szerint (478) a zártabbá válást itt esetleg az állapodik, állapodás analógiája idézhette elő. LOSONCZI ZOLTÁN.