Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)
Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - II. 402
448 LOSONCZI ZOLTÁN a TMNy. 1217-ből Hivotol alakot is idéz (1. 498). Az elszigetelten fejlődő lepelnek Leppeui 1533 változata is előfordul. Az -alm, -dm képzőben, mely a -dalm, -delm képzőnek is alkotó része, szintén a nyilt tővéghangzó vált általánossá. Az OMS. fyrolmol, Syrolmom alakjaiban s a HB. hotolm példájában már a későbbi nyilt hangzóknak megfelelő középzártságú hangokat találjuk. A GyGl.-ban már a vau fcidalmos s a nyilt a, e általános kódexeink korában, valamint mai nyelvjárásainkban is. Hogy a kiegyenlítődés mily erős volt e képzőben, arra bizonyítékul szolgál az alkalom és a nyugalom szó, melyek alkuv- és nyuguv- igetövekből keletkeztek (TMNy. 483). A nyugalom szó régibb emlékeinkben w-val is élőfordul: Nugulm 1221*; nugulmabeli HB.; Nyugulm 1328/1388; Nyugulmad 1359. Kódexeink korában mind a két szó rendszerint o-val fordul elő: Példák: alkolmas, alkolmaf- Ap.-k. I. 118; Corn.-k. 24; Csem.-t. 10a; Debr.-k. I. 95; V. 611; Dom.-k. 50; Döbr.-k. 454; Jók.-k. 16; Érdy-k. 4; Érs.-k. I. 10; II. 557; III. 330; Göm.-k. IV. 300; IX. 71; Horv.-k. 31; Lányi-k. III. 302; Láz.-k. III. 26; Lobk.-k. I. 21; II. 57; Marg.-l. 18; Münch.-k. 81; Peer-k. I. 149 ; Péld.-k. II. 53; Szék.-k. I. 148; IV, 334; Tel.-k. I. 1; II. 244 ; Tih.-k. 80 ; Virg.-k. 69 ; Vitk.-k. 58 ; Weszpr.-k. I. 52 ; Winkl.-k. I. 112; alcolmas Birk-k. 5; Nagysz.-k. 273; Nád.-k. 309; Sim.-k. 9; Szék.-k. IV. 335; Alkolmaf- Lányi-k. I. 72; Alkolmas Ap. mélt. 51; Láz.-k. VI. 162; alkolmatlan Corn.-k. 32; Debr.-k. I. 127; Dom.-k. 125; Horv.-k. 29; Marg.-l. 91; Szék.-k. I. 22: Vitk.-k. 17; alcolmatlan Nád.-k. 324; alkolmatos Ap.-k. I. 329; nyirgolm- Czech-k. 56; Érs.-k. I. 7; Érs.-k. III. 319; Pest.-k. 5; Thewr.-k\ III. 291; Virg.-k. 131; nugolm-Ap.-k. I. 56; Bécsi-k. I. 2; Bécsi-k. II. 135; Bod.-k. 2; Münch.-k. 37; nyvgolm- Horv.-k. 234; Lobk.-k. I. 269; III. 259; Szék.-k. VI. 376; nvgolm- Szék.-k. I. 85; nwgolm Szék.-k. I. 149; nvgolom- Szék.-k. I. 124, 220; nywgolom Láz.-k. V. 271; nugolomual Jók.-k. 156; (Vö. még az OklSz.-ból: Nugolm 1293; Nytrgolmad 1484;). De e két szó már kódexeinkben a-val is előfordul; pl. alkalmas Szék.-k. I. 99; Weszpr.-k. I. 62; III. 124, 129, 139; nugolm- Bécsi-k. II. 307. Később azután az «, e mind általánosabbá válik s ma o-val való alakok (akomas Őrség, Göcsej, akomas Göcsej, ókomatoskodik Veszprém m.) csak egyes vidékeken fordulnak elő. A HB. kegilm, az OMS. kegulm alakja egy k'égyid- (vö. HB. kegiggen) féle igével van összefüggésben, de itt is a nyilt e váltotta fel az í<v M-nek tulajdonképpen megfelelő e oo ó'-t. Mind az -alm, mind a -dalm képző az -l és -m képzőelemek közötti hangzóját még a nyelvtörténetelőtti korban elvesztette. Kódexeink korában itt azután eleinte csak oly esetekbén, hol mássalhangzó csoportosulás volt, majd mind általánosabban fellép egy ejtéskönnyítő o, e, ö, mely analógia útján az alanyesetben is állandóvá lesz, sőt néha még az ilyenféle esetekre is átterjed, mint pl. alkolomas Ap.-k. III. 147. Olykor még itt is érvényesül a nyilthangzós illeszkedés, amint ezt pl. a következő adatok bizonyítják: hatalam Sánd.-k. 11; tutalam Sánd.-k. 9*, 12, 13; lakodalamakat Érdy-k. 579; faydalamnal kyl Thewr.-k. I. 278. (Ma pl. a tarkányi nyelvjárásban: siralam Nyr. XLIII. 162. Domokoson: lakodalam Nyr. XLII. 11.) Sokszor e képzőkbe nem kerül ejtéjkönnyítő hang, hanem először mássalhangzócsoportban, majd analógiás átterjedés útján egyéb esetekben is majd a képző -/-je, majd -m-je esik ki. így keletkeztek a lakodamba Czech-k. 149; lakodalnak