Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321

372 TOLNAI VILMOS leginkább a meglévő elemeket és módokat használja;

mint

FALUDI : szemlélődés, föltétel, indítóok, végok; tőkepénz, házal, hazafiság, hitelesít; elvonásai közül a gyök DUGONICS útján terjedt el. A nyelvszokás ellen csak egy móddal vét: őt terheli a csonkított előtaggal, igetővel való németes összetétel gyakori alkalmazásának elsősége, ebben aztán igen sok buzgó utódja akadt: röplevélke, kötszó, csaltanácsos, írmü, írtudat. Hatása DuaoNicsra, BABTZAFALvira nyilvánvaló. A nyelvújítást érő, első támadások hatása alatt nem működik tovább ez irányban, sőt egy versében az újítás szertelenségét sokallja is. Irodalom: TAKÁTS SÁNDOR. Egy elfeledett nyelvújító. Nyr. XXX, 421. 471; — SIMÁI ÖDÖN. Benyák szavai a NyŰSz.-ban. Nyr. XXXI, 256 ; — BÚZÁS GYÖZÖ. Németes összetételek. Nyr. XXXV, 302; NyF. XLI, 8; — ZOLNAI GYULA. Benyák műszavai. Nyr. XXXV, 382; — KOENIS GYULA. A m. bölcseleti műnyelv. MNy. III, 145. 72. PÁZMÁNDY SÁMUEL. — DUGONICS lángoló fajszeretete nemcsak magának a nemzet ősi nemes voltának keresett és talált bizonyítékot ANONYMUsban, CONSTANTINUS PoKPHYROGENiTusban és SAJNOVICS Demonstratiójában, hanem a nyelv ősi és gazdag voltát is igyekezett minden eszközzel igazolni. Erre szolgáltak a magyar történelem és nyelvészet délibábos rajongói: OTROKOCSI FÓRIS FERENC (Origines Hungaricae 1693), KALMÁR GYÖRGY (Prodromus 1770) és PÁZMÁNDY SÁMUELuek, az Etelka Íratásának esztendejében megjelent műve: Schediasmata... Cogitationum . . . circa originem, sedesque antiquas et linguam Vhro-Magyarum populorum (1786). Ebben a jazygok és illírek magyar rokonságát bizonyítja, s hogy a szavak egyezését kimutassa, csonkít, ferdít a magyar szavakon, szóval szavakat csinál (dugmán, csatár, példán, bironián, csavar, pir) s evvel nyelvújítóinknak az új szavak ősiségének, képzések régiségének igazolására alapot ad. Például az -ár képző igaz magyar voltáról valóságos dicshimnuszt zeng, a pillácsol =*- pillacs, pepecsel ** pepecs stb. elvonásokkal az -acs, -ecs szóvég képző-voltát mutatja. így útmutatást is ad szófaragóink igyekezetének s nem csodálhatjuk, ha ők a legnyakatekertebb származtatást is jóhiszeműen igazolni tudják, mint DUGONICS, PERECBENYI NAGY LÁSZLÓ stb. műveik bőséges jegyzeteiben s később KASSAI délibábos szófejtéseiben, melyeknek alaphangja mindig ez a tétel: „Ez igaz, régi magyar szó". Irodalom: SIMÁI Ö. Pázmándiság. Nyr. XLIV, 207. 73. KÓNYI JÁNOS strázsamester, „a magyar haza együgyű hadi szolgája" is DUGONICS csoportjához számítandó, nemcsak nagy olvasó-