Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Tolnai Vilmos: A nyelvújítás. (I.) 321

352 TOLNAI VILMOS letét pedig a Titkok Titkához mellékelt Magyar Grammatikácskájában látjuk.1

) Életben maradt szavai közül legfontosabbak a következő, új képzésű főnevek: fuvallat, intézet, képzet, sugallat; ragasztékf függelék, adalék; hozomány, küldemény, szerzemény, termény; emberiség, lelkiség; — melléknevek: egységes, szövetséges, véges; olvadékony, tünékeny, rothadékony; egyenlőtlen, független, hasonlótlan, rendületlen, terméketlen; — igék: istenít; dísztclenít, örökbít, újabbít, egyenlősít, gyanúsít; igenel; oktalankodik; avatkozik, vállalkozik ; bekebelez, versenyez; — összetett névszók: borittas; különhely, különház; előbeszéd; betűszedő, földrengés, tetemház; — igekötős összetétel nagy számban: felbuzdít, felbuzdul, elismer, kinevez; — jelentés módosítás: kölcsönös (nála: mutuus, ma: reciprocus); határozott és határozatlan (definitus, indefinitus); hivatalos (vocatus =* officiosus); vonakodik (á. é. nem akar); — egy szó körülírás helyett: természet szerint való: természeti ; Ítélet nélkül való: Ítéletien; nem egyenlő: egyenlőtlen; nemhasonló: hasonlótlan; — elvonás: arc, önkény, fűszer. 42. KÁSZONI JÁNOS jogtudós, átveszi GBLEJI szavait, maga is alkot újakat, s inti az olvasót Rövid Igazgatás (1647) cimű művében, hogy „első tekintettel ne tegyenek mindgyárt ítéletet" róluk, szokják meg. Az ő szavai: magyarázatos, természetes, többszörös; a folyam (flumen) szónak ő adja ma is használt átvitt (cursus) jelentését. 43. MEDGYESI PÁL ' már jóval GELEJI előtt csinál több új szót, bár később a Dialógus Politico-Ecclesiasticus (1650) előszavában kikel, GsLEJire célozva, a szócsinálók ellen: „Az talált s gondolt szóknál, szóllásoknál, mi lehet, ami a nyelvet iukább megmocskolná ... annyira meg kezdett az egynehány esztendők alatt, az sokféle tarafarázással, született, nyelvünk vesztegetődni, hogy alig vagyon, aki annak mételyében hire nélkül is belé nem kapott volna". Ne mérjük nyelvünket a deákhoz, „csak ne sajnálnók a fészkét, nem a deák nyelvben, hanem magában felkeresni... megtudakozván szorgalmatosan, mint szokták az jó magyar emberek a íéle dolgot kimondani" (újra Corp. Gramm. 708), — mintha csak LUTHER tanácsát hallanók a német nyelv bővítésére és fejlesztésére. Pedig ő is átveszi és használja GELEJI szavait is. Munkái a nyelvújítás szempontjából még nincsenek eléggé kiaknázva. Szavai: l)

Ujabb kiadása : TOLDY, Corp. Gramm, és NyFüz. 30. szám.