Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: A magyar tővéghangzók - I. 242

A MAGYAR TŐVÉGHANGZÓK 281 azonban a képző -atlan alakját megelőző -otlon-va mutatnak. A w-tövek, továbbá a, á hangzós tövek s néhány egytagú szó után igen korán fellép az a hang is. Példák: XIV. sz.: Agyatlan 1389; Eghazatlan 1337/1414; EghazaMan 1337/1414; Ighazatlan 1347; Fyathlan 1349; foiatlan 1363; Lábatlan 1322; Labathlan 1390; XV. sz.: fogatlan SchlSz.; Labathlan 1447; Mosdathlan 1482; Nyakatlan 1447; Sarkathlan 1418; uiuatlan SchlSz. Nagyrészt -etlen-nek olvashatjuk XIV., XV. sz.-i okleveleink magashangú adatait: XIV. sz.: Éretlen 1331; Iretlen 1377; filetlen- 1364; Newetlen- 1303/1422; XV. sz.: Erethlen 1408; Filethlen 1469; Neuethlen 1480; Newetlen 1484. Kódexeink korában azonban az -a, e már az esetek legnagyobb részében állandósult, amit a képző nyilt a, e-je is elősegített.. Nincs tővéghangzó az sz.-szel bővülő v-tövek után, melyek itt eredeti alakjukban maradtak meg (pl. étlen Tel.-k. III. 302; hytlen Dom.-k. 76; Itlan Tel.-k. III. 302; veetlen Érdy-k. 299), hosszú magánhangzó után, továbbá azokban az esetekben, amikor a képző -talán, • telén alakja (vö. twruentelen, byuntelen OMS.; miueltelen SchlSzj. Saythalan XV. sz. Oki. 2-szer) állapodott meg. Hogy ez a változat a szavak egy részében csak analógiás átterjedés után állapodott meg, azt kódexeink egyes ingadozásai (pl. zontelen Nád.-k. 72; co zonetlen uo. 108; meg wnathlan Érs.-k. I. 211; oo vntalan Dom.-k. 3; zoktalan Dom.-k. 214; Horv.-k. 101, 106, 107, 108; Corn.-k. 168, 237; zoctalan Tel.-k. I. 97, 108; «s zokatlan Jók.-k. 14, 20) is mutatják. Mai nyelvjárásainkban itt-ott o hangzós adatok is előfordulnak, amelyek azonban többször csupán az illető nyelvjárás valamely hangváltozásával vannak kapcsolatban. Pl. annyotlan Háromszék m., MTsz.; bántotlan-, ártotlan- Bakonyalja, NyF. XXXIV. 17 (á—o!); fogotlonn Moldva, Nyr. XXXVII. 200; o—ok Különös régi v-tövű alak a palóc fevetlen ,főtlen' Nyr. XXI. 309; új fejlődés a csíkszentdomokosi kegyitlen Nyr. XXXII. 273. A -tlan <x> talán, -tlen co telén közti ingadozás (vö. pl. istenetlen Moldva, sültelen Székelyföld, MTsz.) egyes esetekben (pl. gondtalan <x> gondatlan stb.) jelentéselkülönülésre is vezetett. (TMNy. 576.) A névszókhoz járuló igeképzők közül -z és -la legfontosabbak. Nyelvemlékeinkben itt is találunk példákat a zárt tővéghangzóra. Ilyen esetek a -z előtt: Haranguzotv 1336; kenczwz- Szék.-k. VI. 367; s a Virg.-k.-ben: emlekwz- 58; kwmiekuz- 29; vetkwz- 96. Kódexeink korában o, e, ö a leggyakoribb. Példák: (mai o helyén) Adkoz- Jók.-k. 33; ayandokoz- Szék.-k. I. 102; aranyoz- Érdy-k. 229; árnyékoz Érdy-k. 44; fotóz- 1588, OklSz.; harangoz- Nád.-k. 246; illatoz- Keszth.-k. 315; keenoz- Érdy-k. 21; oroz- Tel.-k. IV. 332; ostoroz- Nád.-k. 231; patvaroz- Münch.-k. 121; pontoz- 1545, OklSz.; zapanoz- 1559, OklSz.; tanacoz- Nád.-k. 615; tauoz- Jók.-k. 2; veragoz-Winkl.-k. I. 351; vyragoz- Érdy-k.465; (mai a helyén) Agoz-1523, OklSz.; -alm után: ragalmoz- Tel. Evang. 2:1. (1. Nyr. XLIII. 417.) zomehoz-Debr.-k. V. 603; zomyohoz- Szék.-k. I. 228; zomihoz- Nád.-k. 287; zomioz-Nád.-k. 287; — (mai e, ö helyén) byllogoz- Érdy-k. 72; dihoz- Guary-k. 22; Ehoz- Czech-k. 154; emlekoz- Czech-k. 68; ezuftoz Bécsi-k. II. 110; g'ong'oz- Guary-k. 62 ; Gomochoz- Tih.-k. 283 ; gymolchoz- Érdy-k. 441; yegyoz- Czech-k. 190; kolconoz- Tel.-k. I. 86; kemekőz- Debr.-k. II. 259; kornikoz- Nád.-k. 308; kbrnyeekbz- Érdy-k. 195; kbrnukbz-