Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Szinnyei József: Egy finnugor deverb. névszóképző 161

Egy finnugor deverb. névszóképző. Az :atag, -eteg deverb. névszóképzőnek (pl. fuvatag, nyüzsgeteg 'nyugtalan, veszteg nem ülő' MTsz.) --ag, -eg utórészét, amely magában is szolgál deverb. névszóképzőül (pl. daganag 'apostema' NySz., viszketeg), SJMONYI TMNy. I. 527 a maradék, keverék stb.-beli -ék képző változatának tekinti. E fölfogása az olyan váltakozásokon alapszik, mint: csergeteg <v csergetek | lengeteg ~ lengetek TM lengetég \ avadag, avatag <v avadég, avatég <* avadék, avaték. Ezt a fölfogást én is magamévá tettem a NyH.-ban és egyetemi előadásaimban, ámbár egy sebezhető pontja nem kerülte el a figyelmemet. Nem az, amire szintén gondolni lehetne, t. i. az -ék (valamint a -lék, -alék, -elek, -dék, --adék, -edék, -ték, -átéli) és az -agy

-eg,

de különösen az --atag, -eteg képzős származékok főjelentése közötti különbség. Ez nem okozna nehézséget, mert hiszen tudjuk, hogy az azonos képzésű származékok, és éppen a deverb. névszók jelentései legkevésbbó sem egységesek, s az alaki elkülönülés kedvez a jelentés megoszlásának. Különben is az --atag, -eteg képző szerepe nagyrészt egybevágó az vékony, -ékeny képzőével, amelynek lényeges eleme az -ék. Más itt a nehézség. Az -ék szóvégnek, amely ^'A;-kel váltakozik, akár képző (deverb. v. denom.), akár nem, némely szavakban rövidhangzós változata van, s ennek a magánhangzója a közópmagyar kortól kezdve o és e (ö). Nevezetesen: ajándékTM ajándok NySz. (az ómagyar korban -uk, 1. OklSz.) | nyomdék NySz. MTsz. ~ nyomdok \ szándékTM szándók NySz. | undék (vndeek KOMJÁTHY, Sz. Pál lev. 403) ~ undok (van -uk is: onduk Serm. Dom. I. 351, 387, onduklya uo. I. 348, vnduklya uo. II. 568) | háránték 'obliquus' NySz. oo hárántok NySz. | borék SzD. MTsz., burék KASSAI, Szókönyv I. 354 <v burok | (* fujáték =-) fujátik 'hófuvat, hófuvatag, hótorlasz' MTsz. ~ fujáiok (Somogy m. SIMÖNYI, Nyelvtudományi Közlemények XLVI. 11