Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: A magyar őshaza és a nemzeti hagyomány - II. 1

A MAGYAR ŐSHAZA ÉS A NEMZETI HAGYOMÁNY 15 plaga orientali velut locuste ex heremo prodeuntes, majoré Ungaria, Bulgária, Cumania, Ruscia nec non Polonia et Moravia, castris et munitionibus quibusdam exceptis, que usque hodie se ipsos defendunt, depopulatis, . . . regnum nostrum totum ultra Danubium noviter proh dolor occuparunt . . -»1

) A XIII. sz. közepe táján nemcsak a magyar, hanem az európai közvélemény is gyakran foglalkozik a magyar dominikánusok útjával s Magna Hungária gyászos sorsával. íme a fontosabb adatok időrendben: Piano Carpini. A tatár hordák pusztításai, Oroszország és Magyarország I romlása rémületbe ejtette egész Európát. IX. GERGELY pápa keresztes hadat hirdetett a tatárok ellen ; utóda, IV. INCE elhatározta, hogy néhány szerzetest küld Ázsiába, hogy a tatárokról közelebbi értesüléseket szerezzenek, s ha lehet, megnyerje a vad hódítókat a keresztyénség számára. Ezt a naiv reményt az akkor még elevenen élő JOHANNES PRESBYTER legendája, a nagy keleti keresztyén királyba vetett hit teszi némileg érthetővé. Az északi, Oroszországon keresztül küldendő követség vezetője JOHANNES Í»B PLANO CARPINI ferencrendi szerzetes lett.2) A pápa által kiállított megbízólevél dátuma 1245 március 5; PIANO CARPINI és társai másfél hónappal később, április 16-án keltek útra. Az 1245 június 20-án megnyílt lyoni zsinat minden tekintetben helyeselte a pápa rendelkezéseit.3

) PIANO CARPINI Kölnön, Prágán, Krakkón és Vladimíron keresztül 1246 február 4-én eljutott Kievbe, amely már mongol fennhatóság alatt állott, s innen nagyjában nyugat-keleti irányban x) Cod. ms. bibi. C. R. Aul. Vind. N. 590, f. 92; először HORMAYR közölte (BÖHMER szívességéből) Die goldene Chronik von Hohenschwangau c. munkájának oklevéltárában (Urkunde 65); vö. ÉRBEN, Regesta dipl. Regni Bohemiae I. 493—4. *) Egyidejűleg ugyanis egy másik küldöttség is útnak indult ASCELLINÜS vezetésével Kisázsián keresztül, de csak Perzsiáig jutott el. 3) A megbízást tehát nem a lyoni zsinat adta, mint általában tévesen hiszik (vö. D'AVEZAC, Notices sur les anciens voyages de Tartarie en général, Recueil de Voyages, IV. 464). *