Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Gombocz Zoltán: Jacobsohn, Hermann. Arier und ugrofinnen. 143

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK 143 tárgyaló későbbi füzetek egyes hang-, alak- és mondattani jelenségek magyarázatánál visszanyúlnak majd a finnugorságon túli uráli ősformákra, s a tájékozódni kívánó nem-szakember egy betű útbaigazítást sem talál a kézikönyvnek erre rendelt terjedelmes füzeteiben. Fel kell tennem, hogy P. elvi okokból ragaszkodott a HALÁsznak 29 évvel ezelőtti tanulmányáig indokolt szűk keretekhez, amelyeket — úgy vélem — igazán időszerű, célirányos, sőt szükséges volna kitágítanunk. Arról, amit P.-tól kapunk, érdemileg vajmi csekély mondanivalóm lehet. Az előadás menetéből SziNNYEinek jól ismert lépteit halljuk ki, az adatok pedig már rég egybe vannak gyűjtve a NyH. lapjain s a Tietosanakirja cikkeiben. Ez persze nem gáncsolni való, sőt a kézikönyv célját tekintve magától értetődik. A hiba abban van, hogy P. összerakta a kéznél talált köveket, de a szükséges lefaragás és egybevakolás már elmaradt. Mindenütt az elnagyoltság sajnálatos nyomait találjuk. Ami meg a cikk nyelvezetét illeti, az bizony sem P.-nak, sem a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyvének nem válik díszére. ZSIRAI MIKLÓS. Hermáim Jacobsohn, Arier und Ugroflnnen. Göttingen, 1922. VIII+ 262 1. Amióta MUNKÁCSI BERNÁT munkája a finnugorság árja és kaukázusi elemeiről megjelent, a finnugor nyelvek árja, ill. iráni jövevényszavainak kérdése nem került le a napirendről. A magyar nyelvészek közül maga MUNKÁCSI, a finnek közül különösen SETALA EMIL és néhai PAASONEN HENRIK számos újabb adalékot közölt, s alkalmilag, egyes jövevényszavakkal kapcsolatban, az iráni hatással kapcsolatos hangtani problémákat is érintették. Egyre kétségtelenebbé vált, hogy az árja-iráni hatás még a fgr. nyelvegység korában kezdődött, s hogy a jövevényszavak legrégibb rétegében a nyelvemlékekből ismert iráni nyelvalakoknál régibb: ősiráni v. ősárja, ill. praeárja nyelvalak tükröződik. Érthető tehát, ha újabban az iranisták érdeklődése is e probléma felé fordult, hiszen eleve valószínű volt, hogy a finnugorság e legrégibb jövevényszavainak rendszeres feldolgozása nemcsak a finnugor nyelvek hangtörténetére, hanem az iráni nyelvek praehistoriai fejlődésére is új fényt deríthet. Tavaly jelent meg a BAUDOUIN DE CouRTENAY-emlékkönyvben JOKL NORBERT értékes tanulmánya, mint előzetes közlemény egy készülő nagyobb munkából: Das Finnisch-ugrische als Erkenntnisquelle für die altere idg. Sprachgeschichte (i. m. 97—112) s valamivel később JACOBSOHN HERMANN hatalmas kötete: Arier ti. Ugrofinnen. JACOBSOHN nevével eddig a fgr. nyelvtudományi folyóiratokban nem találkoztunk; annál meglepőbb az a nagy biztosság, amellyel a szerző e számára mégis csak idegen területen mozog. A fgr. etymologiai irodalmat apróra ismeri. Persze egyik-másik cikk mégis elkerülte a figyelmét, pl. a Ny tud. III, 272 megjelent Kender és komló cikkem; legfeltűnőbb, hogy az előszó szerint az EtSz. füzeteit sem tudta megszerezni. Több esetben, pl. a bír (26), bátya (58), arany (98), árva (mellékesen: árvahodik olyan származék, mint vén-