Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Ismertetések és bírálatok - Zsirai Miklós: A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. 138

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. A Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve. (Szerkeszti: MELICH JÁNOS, GOMBOCZ ZOLTÁN és NÉMETH GYULA.) — 1. k. 1. f. GOMBOCZ ZOLTÁN. Nyelvtörténeti módszertan (44 1.); 3. f. PÁPAY JÓZSEF. A magyar nyelvhasonlítás története (48 1.); 4. f. PÁPAY JÓZSEF. A finnugor népek és nyelvek ismertetése (60 1.). A M. Tud. Akadémia Nyelvtudományi Bizottsága 1920 januáriusában elhatározta, hogy kiadja a magyar és a finnugor nyelvtudomány kézikönyvét. Az igazán nemzeti fontosságú vállalkozás megszervezése a legméltóbb kezekbe került. Hamarosan elkészült az első kötet tervezete is, amely mind a feldolgozásra kijelölt anyag beosztásával, mind a cikkek szerzőinek a siker zálogául tekinthető névjegyzékével sokat ígérő volt. A szerkesztők lelkes fáradozásának s az Akadémia és mások áldozatkészségének első eredményeképpen előttünk fekszik a kézikönyv szerény köntösű első három füzete. Mohó gyönyörködéssel nézzük a nagy terv várva várt megvalósulásának első tanújeleit. Mit vártunk és mit kapunk? A mű azzal a rendeltetéssel készült, hogy egyfelül összefoglalja a több évtizedes részletkutatásoknak szétszórtan heverő eredményeit s ezzel a további szakmunkálatok alapjául és irányítójául szolgál, másfelül az egyetemi hallgatók s a nyelvtudomány iránt érdeklődő művelt közönség igenjééit is iparkodik kielégíteni. Ez utóbbi célra való tekintettel hangsúlyoznunk kell az alaki kellékek: az áttekinthetőség, ügyes, tervszerű elrendezés s a vonzó előadás jelentőségét. * • • GOMBOCZ ZoLTÁNnak tömören és világosan megírt cikke mindenekelőtt azokat m általános módszertani vezérelveket rögzíti elénk, melyek a jelenkori nyelvtudomány biztos alapjának tekintendők. Első a történeti szempont, a nyelv életjelenségeinek magyarázatánál a fejlődés folyamatába illeszkedés szüksége, amely elvnek felismerése és a régi normatív nyelvtani iránnyal szemben érvényesítése GRIMM JAKAB érdeme. Hasonló fontosságú a STEINTHAL nevéhez fűződő azon felismerés, hogy a beszélés lelki tevékenység, s így a nyelvi tények nem logikai spekulációval, hanem csakis lélektani vizsgálattal értelmezhetők. Minthogy pedig a nyelv — keletkezését és fejlődését tekintve — elsősorban a társas együttélés szellemi terméke, az egyéni