Nyelvtudományi Közlemények 46. kötet (1923)

Tanulmányok - R. Nagy László: Adalékok török tulajdonneveinkhez 124

132 R. NAGY LÁSZLÓ Wirt, der Ehemann; 3. der Held, der Anführer'), a második rész pedig az összetett személynevekben oly gyakori oszm. ddmir | kún temir 'ferrum' szó. A török analógiákat illetőleg vö. Baitdmür (LE COQ, Handschr. Urkunden aus Turfan : Túrán 1918, 453; Baitimur HAMMER, G. d. Ilch. I. 226. V. Eddig megfejtett igei eredetű török tulajdonneveinket GOMBOCZ ZOLTÁN végződésük szerint kategóriákba csoportosította. E kategóriák számát óhajtom itt néhánnyal szaporítani. 1. -dyk, -dik, -duk, -düh. A -dykvégű igenév gyakran fordul elő török személynevekben. Érdekességet ad ennek a csoportnak nomen actoris jellege, mivel — mint tudjuk — a török személynevek­ben — ha igei eredetűek — a nomen actionisok és a n. actik szoktak előfordulni. Az analóg képzésű török nevek közül vegyük figyelembe pl. ezeket: kkir. Töstük Pr. V. 144 (tös- <*> düs- esni'), kirg. Mandyk Pr. III. 108 (84) (man- °° oszm. ban- 'bemeríteni, be­nyomni', tümeni Timiryandik Pr. IV. 397 (319); a NESTORról nevezett krónikában: Bajduk {baj- 'meggazdagodni') és Kurtok (kur- 'állítani, helyezni'). A mi okleveleinkben található nevek közül idetartoznak többek között a következő személynevek: Kördük. Valószínűleg így olvashatjuk a GYÁRFÁS egyik oklevelében közölt nevet: famu­lum suum Corduk similiter comanum 1340, III. 479. Vö. orkh. oszm. stb. kör- 'látni' (Cod Cum. 1623: kordilar). Hasonló jelentésű (n. actoris) magyar személynevet is talá­lunk e korból: Latou, Lathow 1211, 1346. (PAIS DEZSŐ, Régi személyneveink jelentéstana: MNyv. XVIII. 33.) Öltük: in possessione Kagmar vocata circa Nicolaum Oltuk dictum Comanum 1393, GR. ZICHY Okmt. IV. 529 — 30. A minden török nyelvjárásban előforduló öl- meghalni' ige egyéb szárma­zékainak személynévi alkalmazására HOUTSMA említ példákat: Ölmaz s a caus. öldür- megölni' igéből: Oldürmis. Arra is gon­dolhatnánk, hogy az oltuk nevet az ol- 'lenni' ige származéká­nak tekintsük. Azonban az ol- ige ebben az alakban csupán a pontusvidéki törökségben fordul elő, a keleti török nyelvekben mindenütt bol-; a csag. oZ- használata is újabb keletű s az oszmán irodalmi nyelv hatására vall.

Next

/
Oldalképek
Tartalom