Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

22 NÉMETH GYULA. II. Először is nem szabad régi magyar írásról beszélni, mint a hogyan pl. rúnaírásról beszélünk. A rúnáknak több germán nyelven rengeteg sok emlékük maradt meg; a magyar írásnak egyetlen egy igazi, régi emléke sincs; virágzását (ha volt) a VIII—X. századba tehetjük, s ezzel szemben csak a XVI. század körül merülnek fel emlékei, s ez emlékek egyike sem ment attól, hogy az írás a leíró számára már nem szükséglet, csak kuriózum. Kérdés, hogy ilyen körülmények között találunk-e olyan .kritériumokat, a melyek megmentenek bennünket a számtalan lehetőséggel dolgozó, tehát minden eredményt illuzóriussá tevő kombinácziótól. Meg fogjuk látni, hogy találunk; csak nagyon kell vigyáznunk arra, hogy át ne lépjük azt a határt, a melyen túl a tudományos kutatás értéktelen kombináczióvá süllyed.1

) *) Nem szenved kétséget, hogy összes emlékeink közt legbecsesebb a legújabban közzétett MARSiGLi-féle emlék. (Vö. SEBESTYÉN, MRHE. 41. 1.) Legrégibb és voltaképpen legnagyobb terjedelmű emlékünk. Különösen nagy fontosságot kell tulajdonítanunk a MARSiGLi-féle ábóezónek, a mely világosan láthatólag nem a szövegek alapján készült, hanem egy hagyományos ábécze másolata. SEBESTYÉN felismeri a MARSiGLi-emlék fontosságát, de egy félreértés következtében épp az ábéczében — igaz, hogy itt sem az alakokban, hanem a latin betűkkel adott hangértékekben — kelleténél jobban nem bízik. Azt mondja (MÉHE. 41. 1.), hogy «MARSIGLI székelye* «fogyatékos ismeretéi TELEGDI Rudimentájából merítette, mert «a betűsor mássalhangzói a megfejtés (= az ábécze értelmezése) szerint csak e magánhangzóval ejthetők, a szövegről — azaz hogy a szövegből — pedig kiderül, hogy ejthetők minden magánhangzóval.)) MARSIGLI abéczéjében a következő értelmezéseket látjuk: a, eb, ec, ed, e, f, egi, eh, i, eg, ék, l, m, n ... TELEGDinél: a, eb, ecs, ecsi, ed, e, ef, egg, egi, ah, i, ei, ék, ak, el, éli, eni, en . . . TELEGDI szerint tehát csakugyan csak e magánhangzóval olvashatók a mássálhangzójelek, de a MARSiGLi-féle ábécze szerint erről szó sincsen. Hiszen pl. az /, Z, m, n hangok mellett MARSiGLinál nincs vokális, s a többinél az e csak ejtéskönnyítő. Vö. a mi ábéczénkben: bé, ezé, de, de el, em, en. A MARSiGLi-féle ábécze értelmezőjének tehát nem kellett okvetetlenül a Budimentát ismernie. — Egészen más kérdés aztán az, hogy miért' vannak a MARSIGLI-emlékben ilyen olvasatok, mint: panonia helyett eppanonia (681. 1.), de pl. nem ebenedek, hanem Benedek (673. 1.). Visszatérve a MARSiGLi-féle ábéczére, annyi valóban kétségtelen, hogy az értelmezés sokkal kevesebbet ér, mint maga az ábécze. így pl. —