Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Egy ismeretlen képző 1

8 GOMBOCZ ZOLTÁN. 10. hüvely [első adat Schl. szój.; alakv.: hűvel, hivel, hively NySz., MTsz.; hővel, hői, hüjel, hüöl, hüöl MTsz.] 'hülse, hülle, sehale; scheide, futteral'. ~ zürj kot, votj. kúti 'zapfen, tannenzapfen5

| f.

kápy 'zapfen, hülse' | IpS. kcebo 'conus' WICHMANN, FUF. XI. 209 (már W. megjegyzi: «ung. -ly, zürj. -í, votj. -ti ist als derivationselement aufzufassen»). Külön sorolom fel azokat az eseteket, a midőn az -ly nem mint suffixttm, hanem mint infixum jelentkezik: 11. béklyó [MA.2

,

3

, SzD., MTsz.; első adat 1590-ből, EtSz. I. 333; alakv.: békló NySz., OklSz., KASSAI, I. 279, CzF.] 'compes, pedica' < békó ua. MUNKÁCSI NyK. XXXII. 371 (elfogadja MNyv. Hl. 63., SUS. Tóim. XXX. 43) a békló változatot külön átvételnek tartja s a kirg. buyalyk 'pányva5 szóval veti egybe.

KB., CZF., EtSz. I. 334 szerint békló talán < *békoló. Valószínűbbnek tartom, hogy béklyó magyar származék s olyan viszonyban van a békó (< tör. bukaf) változattal, mint cseplye ~ csepe, sávolyos ~ sávos stb. 12. cséplyés [Háromszék, MTsz.] 'szilánkos (fa)'; — csépélyegés [Tsz., MTsz] 1. c

ragadós anyagtól összetapadt, összekóczosodott (haj, szőr); 2. szilánkos (fa)' MTsz.<csépü 'werg5

, vö. csépés [Székelyföld, MTsz.] 'ragadós anyagtól összetapadt, összekóczosodott (haj, szőr)'; csépzik, összecs. [SzD., MTsz.] 'összeragad, összefonódik (haj, gyapjú)'. Vö. EtSz. I. 946. 13. esereklye [SzD., MTsz.; első adat 1519-ből: Cheléglyes OklSz.; alakv.: cseleglye OklSz.; cserekje, csereglye MTsz] 'fenyőfa tűlevele ; száraz ág-bog5

<

csereke [MTsz.; alakv.: cseréke, cseleke uó.j tia. Eredetük ismeretlen. A MTsz. egy ezímszó alatt tárgyalja, de valószínűbb, hogy a bővebb esereklye alak származék, s úgy viszonylik a csereke változathoz, mint cseplye ~ csepe, cséplyés ~ csépés. 14. sávolyos [első adat 1588 k., OklSz.; más adat vasvármegyei limitatióból, KR.; TZS. 1838], 'striaturis ornatus, gestreift3

; elvonással: sávoly [Tzs. 1838, Nyr. XXXIV. 531] 'stria5 <

sávos [első adat 1522-ből, OklSz.; alakv.: sáhos OklSz., NySz., MÁRT. KR. ; sájos, sáos OklSz.] 'striatus, virgatus, gestreift'; ebből elvonásáal: sáv [első adat VERSEGHYnél, 1805-ben], 'stria', vö. NyÚSz., NyF. XI. 45. Mivel a sávoly és sáv főnév későbbi el-