Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Losonczi Zoltán: Az ö-zés története - II. 45

Az ö-zés története. (Második közlemény.) II. Az ö-zés kialakulása. Láttuk, hogy az ö-zés kiindulópontját a magyar szóvégek; redukálásában kell keresnünk, s hogy az ö-zés története szorosan összefügg a magyar ö és ö hangok történetével. Az a kérdés most, hogyan alakult ki az ö-zés, vagyis milyen esetekben lépett fel és mikép ágazott szót. Itt már nem kell a nyelvtörténet előtti időben kutatnunk. Itt már nyelvemlékeink is elég sok adattal szolgálnak. S mégis ez a terület is, a melyre most lépünk, sok nehézséget mutat. Már nyelvemlékeink olvasása is vitás. (Vö. SZINNYEI NyK. XLII. 1—35, XLIII. 102—125). Sőt Árpád-kori magánhangzó -rendszerünk^ megfejtése nyelvtörténetünk legnehezebb feladatai közé tartozik. Itt csak a pontos, minden apró részletre kiterjedő tudományos kutatás vezethet majd idővel eredményre. Nyelvemlékeink ó-jelöléseinek rendszerbefoglalása is csupán néhány kő az épülethez. Az a kérdés mindenekelőtt, milyen szempontokat kell követnünk az ,ö-zés kialakulásának kutatásánál. Legelső kötelességünk az adatok pontos és részletes összegyűjtése. De honnét vegyük adatainkat és mikép csoportosítsuk ezek tömegét? Világos, hogy főforrásaink a régi oklevelek és a kódexek. A midőn azonban e nyelvemlékekbe mélyedünk, nem szabad elfelednünk, hogy más-más nyelvjárásban vannak írva. Az ö-zés sem jelentkezik ezekben egyformán, hanem a nyelvemlékek különféle csoportjában az esetek más és más részében lép fel. Tehát azt is kutatnunk kell, hogy az ö-zés sajátságai hogyan