Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Németh Gyula: A régi magyar írás eredete 21

A RÉGI MAGYAR ÍRÁS EREDETE. 39 megalapozására, hanem bizonyos általános tulajdonságok alapján minél nagyobb anyagnak a tárgyalásba való bevonására s e nagy anyagon belül korlátlan kombináczióra törekszik. Kiindulópontja a bustrophedon, a sorvezetés egy bizonyos módja, melynek tárgyalását 1. EPhK. XL. 561—3. 1. A lényeg az, hogy SEBESTYÉN a sorvezetésnek ebben a módjában látja a sémi, a görög, a latin, a germán, a köktörök és a magyar írás legfőbb «rokonsági kritériumát)). Mivel az a bizonyos sorvezetés SEBESTYÉN szerint a rovás természetéből következik, itt egy ősi rovásírás-családdal van dolgunk. Ennek ellenében két dolgot kell hangsúlyoznunk: 1. Ha a bustrophedonnak csak a rovás a feltétele, akkor nem tekinthető kétségtelen rokonsági kritériumnak, mert hiszen a rovás (és ennek következménye, a bustrophedon) egymással történetileg össze nem függő területeken is létrejöhet. 2. Két ábécze rokonságának egyetlen kritériuma van : az alakban és a jelentésben egyező (esetleg szabályosan eltérő) jelek. A fenti ábéczék rokonságát ezzel az egyedül helyes módszerrel már bebizonyították. (SEBESTYÉN nem is logikusan használja a «rokonsági kritériumi) kifejezést. Nem «rokonságot)) akar ő voltaképpen feltenni, hanem csupán azt, hogy ezek az írások a bustrophedon bizonysága szerint rovástechnikán terjedtek el. A rovástechnika hangsúlyozásának azután az egyes magyar jelek tárgyalásában is igen fontos, mint a IX. pontban láttuk, semmiképpen meg nem engedhető szerepe van; ez az, a mi SEBESTYÉNnek a legszabadabb kombinálási alapot adja. Ehhez járul egy teljesen elfogadhatatlan írástörténeti elv, hogy t. i. bármely betűnél, ha jónak látjuk, jogunk van feltenni, hogy az írás alkotója a betűn önkényes változtatásokat végzett. Ezt tudva, bontsuk részeire SEBESTYÉN elméletét: I. Görög alap. I. m. 158. 1.: «... a magyar és az ótörök rovásírásnak éppen a magánhangzói azok, a melyek legfeltűnőbb módon magukon viselik a phöniciai-görög eredet félreismerhetetlen bélyegét». (Phöniciai-görög nincsen; van phöniciai és van görög; SEBESTYÉN itt görögöt ért.) íme az első hiba: SEBESTYÉN összekeveri a magyar és a köktörök ábéczét, mielőtt egymáshoz való viszonyukat tisztázta volna. De ez még a kisebbik hiba. A nagyobbik hiba az, hogy hogyan bizonyítja ezeknek a jeleknek a görög voltát.