Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)

Tanulmányok - Klemm Antal: A mordvin alárendelő viszony 357

A M0KDVÍN ALÁRENDELŐ VISZONY. 359 Az ilyen mondatok tehát mondattani szempontból nem függnek egymástól, csupa egyenlőrangú egyszerű mondatok sorakoznak egymás mellé; de logikai szempontból már a legtöbb esetben az ilyen mondattanilag tisztán mellérendelő mondatok közt van összefüggés. Ez a logikai összefüggés néha külsőleg is meg van. jelölve particulákkal, s ezen második fokozatot a mondatszerkezetek fejlődési folyamatában WÜNDT kötőszós mellérendelésnek nevezi (konjunktive Párataxis). Pl. az osztja k b a n : eudm addl /addt} mas-niy ös, sit ordyna nemddm nem ca leányom a magános házban lakó tündér volt, azért nevezett név' NyK. XXXVII. 177. — A vogulban: +tlldmlés, tült^rémnüpél ta minés c

szárnyra kelt, avval az ég felé ment' VogNGy. I. 1. A harmadik fokozat volna a mondatszerkezetek fejlődési folyamatában WUNDT "szerint a kötőszós alárendelés (konjunktive Hypotaxis). Az a kérdés már most, hogy a finnugor nyelvközösség korában megvolt-e ez a fokozat is, avagy csak az egyes fgr. nyelvek külön életében fejlődött-e ki. Mielőtt e kérdésre felelnénk, előbb a hypotaxis és a parataxis fogalmát és eredetét kell tisztáznunk. A hypotaxis és a parataxis fogalmára vonatkozólag mindjárt nagyon ki kell emelnünk, hogy ez mondattani jelenség. Ezt WUNDT nagyon hangoztatja PAUL ellen: «Diesé (Hypotaxe) ist ein rein syntaktischer und, da die Satzfügung stets zugleich Ausdruck bestimmter Gedankenbeziehungen ist, ein p s y c h o 1 o g i s c h e r, sie ist aber nicht im geringsten. ein logischer Begriff». (Völkerpsychologie: Die Sprache3

II. 313.) PAUL szerint ugyanis a hypotaxis lehet logikai is: «Irrtümlich ist die Ansicht, dass die Hypotaxe durchgángig aus der Parataxe entstanden sei . . . Diese Ansicht hat sich deshalb bilden können, weil die álteste Art der Hypotaxe allerdings einer besonderen grammatischen Bezeichnung entbehrt und bloss eine logisch-psychologische ist. Eine solche logische Unterordnung aber als Beiordnung zu bezeichnen, ist durchaus inkorrekt (Prinzipien der Sprachgeschichte4 145). Ha a hypotaxist így mondattani jelenségnek fogjuk föl — a mint hogy csakis ez jogosult és helyes — akkor a hypotaxis eredetére vonatkozólag sem fogadhatjuk el PAULnak véleményét, a mely szerint a hypotaxis nemcsak a parataxisból, ha-24*