Nyelvtudományi Közlemények 45. kötet (1917)
Tanulmányok - Barta Borbála M. Eszter: A Müncheni-kódex e és e jelölései 303
306 BARTA BORBÁLA M. ESZTER. , VERSEGHY.1 ) már sürgeti a «középső e betű megkijlömböz* tetését, «mivel azt a' Könyvszerzők közül némellyek é betűre változtattyák, mely éles és húzós nyifogása miatt nagyon kellemetlen, mint e szavakban éné ? (értsd én-é ?), bemegyek ...» Az 1837-ben először közrebocsátott Bécsi-kódex2 ) e-jelölései erősen magukra vonták a nyelvészek figyelmét. DÖBBENTEI a kiadásában a pontozott és a jelöletlen e betűt változatlanul hagyta, a «vonatos e»-t pedig e-vel helyettesítette. A Magyar Nyelv Rendszere (1842) é betűjét már a Bécsi-kódex írásmódjából vette. CZUCZOR3 ) 1857-ben a Tudós Társaságtól megállapított három e hang mellett még egy negyediket is megfigyelt, mely szerinte «mintegy félhangja az i-nek, melynél valamivel tompább, ellenben az e'-nél élesebb». Példái: is ~ es, ismeg(~ esmeg. Ezt a hangot e-vel írja. Szerinte van még «hosszú éj nyílt e, és zárt é». Az e-t éles e-nek nevezi. 1858-ban BEGNER TIVADAR4 ) csak a minőségi megkülömböztetést veszir figyelembe. Ennek megfelelöleg a zárt e hangot «-vel, a nyíltat pedig a német, illetőleg finn írásmód szerint a betűvel írja. l 1859-ben RIEDL SZENDE5 ) «az ékjei nélküli e»-nek három •faját említi. 1. ((közönséges e, melly a finn d-nek megfelel;» 2. «i-hez közeledő é (pl. ebben leány, melly úgy hangzik Hány), melly a finn közlő e-nek felel meg;» 3. «a zárt §, melly az o-höz közeledik)). 1862-ben BEGNER TIVADAR G ) szintén e, é és e betűkkel jelöli a rövid e-féle hangok változatait. Az ő e hangja (a mely pl. a ser, veres, fel, per szóban van) «az é és ö s némileg az a. és e közt ingadozi). Az így felújított é'-jelölés a Nagy Szótárba is belekérült. CZUGZOR és FOGARASI itt megkülömböztet 1. nyilt e-t (e); 2. zártabb e-t (ej; 3, rövid, de élesebb e-t (é), «mely a rövid i-hez x) Magyar Grammatika. Budánn 181S. 51, 53. 2) RMNy. I. 3) Ak. Ért. A magyar bötűk, illetőleg hangok fejtegetése 123, 137. *)Az alföldi ö hangról. (Akad. Értés. 537.) 5) Magyar Hangtan. Prága és Lipcse 1859. 78. 6) A magyar- nyelv kiejtése. (Akad. Értés. II. 392.)
