Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Gombocz Zoltán: Adalékok a török nyelvtanhoz. (Megjegyzések Németh Gyula nyelvtanára). 407

408 GOMBOCZ ZOLTÁN. tudományos, tehát nyelvtörténeti magyarázatoknak, mert meg vagyok róla győződve, hogy egy-egy morphema v. mondattani szerkezet megértése elsajátítását is elősegíti. A Göschenkötetek olvasóiról bátran feltehetjük, hogy az elemi nyelvtudományi vagy legalább grammatikai ismereteknek birtokában vannak, s a gondolkodó olvasó érdeklődését mindenesetre jobban kielégíti, ha pl. megtudja, hogy a gelmeksizin-íéle alak -in végzete a régi instrumentalis-rag, a mely a susuz-íéle származékok végéről már lekopott (ill. helyesebben, hogy a -susuzun-íéle instrumentális helyett ma már adverbialis értelemben is a ragtalan susuz alakot használják), mint ha kénytelen a külömbség puszta megállapításával megelégedni. S ha ismertetésem mégis a szokottnál hosszabbra nyúlt, annak a magyarázata nem az, mintha NÉMKTH nyelvtanában annyi sok kifogásolni valót találtam volna; csak a jó alkalmat akartam felhasználni arra, hogy a török történeti hangtan és különösen az alaktan néhány szőnyegen forgó vitás kérdéséhez én is hozzászóljak s így néhány téglával én is hozzájáruljak a még mindig megírásra váró török tudományos nyelvtan épületéhez. Hangtan. Az 'ain a szerző szerint az arabban «durch kráftiges zusammendrücken der stirnmritze» keletkezik, míg a törökben «am ende einer geschlossenen silbe hört man manchmal das c

ain' durch einen kehlkopfverschlusslaut ausprechen». A nem épen szerencsésen megfogalmazott második mondat alapján azt hihetné az ember, hogy két külömböző hangról van szó, pedig a «kehlkopfverschlusslaut» (pl. a dán stöd) a legtöbb fonetikus szerint szintén nem egyéb, mint «la fermeture compléte et énergique de la glotte» (vö. EOÜSSBLOT, Principes). A 12. § szerint «das vav wird manchmal. . . als y ausgesprochen», pl. .-Lila* ganly. Persze a szó régi alakja ganlu volt, a minthogy az ó-oszmanliban a második (és harmadik) szótag magánhangzója igen gyakran ü, u volt a mai i, y-ve\ szemben (vö. THÚKY, NyK. XXXIV. 153). A fanly alak csak újabban, a labiális-illabiális illeszkedés tökéletesebbé válása óta keletkezett. Általában véve azt hiszem, hogy a nyelvtanírók az amúgy is szeszélyes török helyesírás megtanulását nagyon meg-