Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL." 357 nevet egy ném. Emrich-bö\ származtatjuk. Ilyen Emrich ~ Emmerich alak van a németben (1. TETZNER, Namenbuch, ARNOLD, E. FR., Die deutschen Vornamen2 5A Ez az Emrich TETZNER i. mű szerint Ermanrich rövidülése; ismerve azonban a keresztnevek terén a beczégetés sokféle módját, nem lehetet­len, hogy a ném. Emrich valamikép mégis etimológiailag azonos a Heinrich, ófn. Heimrích alakjával. Hogy a két nevet a XI—XII. században nálunk egynek vették, feljebb láttuk. Kazsu, falu Zemplén m.-ben, 1. LIPSJÍKY, Eep. A XIV. sz.­ból: Kozsuch (írva Cosuch, Kosuch CSÁNKI I. 351.), később Kozsuh (írva Koswh, Kosuh CSÁNKI i. h.), Kozsoh (írva Kosoh CSÁNKI i. h.), Kazsuh (írva Kaswh CSÁNKI i. h.). Szláv KoZuch szn.-bői, 1. MOROSKIN, Slavj. imenosl. A szn. előfordul vezeték­névül is használva a tótok közt is, meg az oroszok közt is, ez utóbbira adatokat 1. TÜPIKOV, Slovarj. A szn.. vezetéknév azonos a szláv ko&uch pelz' köznévvel, 1. erről BERN. EtWb. 597., MIKLOSICH, Denkschr. XXIII. 186. lélah. A XIV—XV. sz. határáról: «lintenomen — lellach» SchlSzj. (A hasonmáson talán inkább leüah a szó). Más adatok: lelah BesztSzj., lellah NySz. Ma elavult szó, utolsó adat reá ErdyC 182. Eredetére német jövevény, vö. kfn. lílach, linlaeh, lílachen 'leintuch, betttuch5, úfn. leilach (első adat a XV. sz. elejéről SCHMEL-LER I.2 1417.), leilachen ua. DIEF. NG1. linteamen a., KLUGE, EtWb.8, WEIGAND-HIRT, DWb.5 , LEXER, KárnWb. A német szó lein -\- lach(en) összetétele, 1 alább a supérldt ez. oláh. 1293: Olachos (lat. több. acc.) Árpádkori új Okmtár V. 82. (ugyanitt lat. Olacos, Olaci, Olacorum); 1294-ből: ab omnibus . . . Olachys uo. X. 153.; 1363/1371-ből: Ad vnum locum Teglauar uocatum wlgariter, secundum uero Olachos Charamida nominatum OklSz.; 1350-ből: cOlachorum ... villás nostras olachales* MIHÁLYI JÁNOS, Mármarosi dipl. 29. Ez adatok­ban az Olachos, Olachys, olachales a magy. oláh régibb *olách alak­jából van latinosítva. Egy régibb magy. *olách, azaz c/i-val hangzó alak mellett szól: a) A hazai lat. blachus-nak van blacus és blackus változata is (1. NyK. XXXIV. 133., 138., MNyv. V. 436.). A ch-s alak magy. *olách-bó\ való. A hazai lat. olachus, a mely magy. *olách latinosítása, előfordul fc-val, c-val írva (1. MNyv. X. 278.: Olacos, Olako, Olaci) s ez az írott alak ic-val való ejtés mellett szól; b) A hazai lat.-ban van vaiachus ~ vallachus is ; ez, valamint a ném. walach, wallach egy régibb magy. *valách-bó\ (1. MNyv. V. 436., VI. 349., IX. 396.). Á magy. oláh szláv eredetű, különféle magyarnyelvi alakváltozatainak ez a fejlődése: szláv vlachrb> magy. *vlach>*vlách (vö. Képes krón. HFK. 497, 498: Vlachis), ebből *vlah ~ *vUh (vö. KÉZAI ed. ELOR. 16. §. Vlahis), majd *vohích(h) ^ *valách(h) [vö. Geor-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom