Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333
354 MELICH JÁNOS. Gyönyörű. A XIII. sz. elejéről VE. 257. § : Mahtel impecijt dominam Genuruch de venefitio». A MNyv. VI. 241. lapján igyekeztem bebizonyítani, hogy Genuruch olv. Gyenürüch a. m. 'gyönyörű5. A szó eredete nincs tisztázva, 1. BUDENZ, MUSZ., a szó végére vö. HB.: keseruv 'keserű'. lapu. Vö. lopuch ebben Lopwc/iwstauara, 1. feljebb. mező. Vö. mezech ebben: mezechtelen, 1. feljebb. szedő. Sz. László 3. törvénykönyvében olvassuk : «Berum fugitivarum collector, quein vulgariter joccedeth, jocterdeh dicunt.... duse partes fugitivorum hominum, ioch scilicet donentur regis pristaldo.) 1. NyK. XXXIV. 144. A NyK. i. h. és a Nyr. XXXIII, 320. lapja szerint jofcedech — jó-szedő cjavak-szedője\ A szedő legrégibb alakja scedech (= szedech), később szedeh (vö. jocterdeh), szedéü, szedő. A szó eredete ismeretlen. ütő. 1329-ből: insulam Menytuch zigeth OklSz. (Ez adatra SZINNYEI JÓZSEF volt szives figyelmeztetni). A szó eredetére megfejtési kísérletet 1. BUDENZ, MUSZ. 2. Jövevényszavak, nevek. Cseh^ cseh. Vö. Csehi a., cse, cseü, csó'~ Cse, Csé, Csej, Cső. Detre. A XII—XIV. sz.-ban : Detrich KOVÁCS, Ind., Detrichkuta uo. és OklSz., Detörch (recte : Detröch 'Detrekővár') KOVÁCS, Ind., Thidrich OklSz., Tetruch CSÁNKI V. 699. Más alakváltozatok : -rik (vö. Detrik LIPSZKY, Kep., CSÁNKI I. 346.); -rük (vö. De(t)ruk CSÁNKI V. 699.); -reg (vö. Dethregh CSÁNKI V. 699.); -rih (vö. Dythryhuagasa OklSz., CSÁNKI I. 346., Tethrih CSÁNKI V. 699.); -rüh (vö. Detruh KOVÁCS, Ind., Tetruh CSÁNKI V. 699.); -reh (vö. Det(h)reh VB. 210., 236., 316. §., KOVÁCS, Ind., CSÁNKI I. 346., 582., V. 699., OklSz., THUEÓCZI krónikája 1. BLEYER, Magy. húnm. germ. elemei 51., Tetreh, Tethreh, Thetreh, Thethreh, Tedreh CSÁNKI V. 699.). A mai -re-he végződő alak már a XIII. sz. elejéről (vö. Detre KOVÁCS, Ind., Detrekő LIPSZKY, Bep., Detreháza CSÁNKI I. 582., Dettre VB. 7. §, Deethre, Dethre CSÁNKI V. 699.). Származók: Detrehem (-n > -m képzős deminutivum, 1. MNyv. XIII. 18, VB. 236. §, CSÁNKI I. 582., V. 699.) ma falvak Szilágy m., Torda m. A hazai latinban Ditricus, Detricus a szn., 1. KOVÁCS, Ind., BLEYER i. m. 51—53. A szn. eredetére vö. úfn. Dietrich, kín. Dietrich ~ Dietrich, ófn. Diotrih, 1. FÖRSTEMANN, Altd. Namenbuch I.2 1254., 1446., WEIG-AND-HIRT, DWb.5 A német név ófn. diót, kfn. diet Volk' + -rih, -rich c herrscher' összetétele, 1. alább a -re szótagnál. Duh. 1134-ből: «quendam boemicum uenerabilis uite uirum nomine Duch)) (ez volt az első zágrábi, püspök, Sz. László király idejében élt), 1. MELICH, Szláv jöv. L. 79.; 1434-ből: Georgius
