Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Melich János: Egy fejezet a történeti magyar hangtanból. 333

EGY FEJEZET A TÖRTÉNETI MAGYAR HANGTANBÓL. 335 Subret, Paulo, ét omnibus alijs missum esse perhibuit ...» Erről az Andreas-xól a 183. § is megemlékezik, még pedig így: «Endre, Hodnogio, Petrus . . .». Egyrészt ezért, másrészt meg azért, hogy a Chod, Nogione szavaknak külön-külön amúgy sincs értelmük, teljesen helyes KARÁCSONYI azon megállapítása, hogy itt az editio princeps sajtóhibájából keletkezett a két szó az eredeti kézirat Chodnogione alakja helyett, ez pedig a. m. 'hadnagy'. A szó a VR.-ban más alakban többször előfordul (vö. hodnogy 378. §, hodnogij 378. §, hodnog 79., 157. §, ebből latinosítva hodnogio 158., 183. §, hodnogionis 128., 208. §; más magyar alak: *ho­dunogy, ? *hudunogy, vö. VB. 24., 304. § : hodunogio, uo. 211. §: hodanogionis, uo. 304. § : hudunogionis; más emlékek adataira 1. OklSz.). A had szó tehát ez összetételben egyszer chod- alak­ban is előfordul. A szó eredetére vö. f. -kunta (collectiv össze­tételek utótagja), lp. -kont uo., vog. /önt, könt, osztj. %(£nt, 1. SZINNYEI, NyH.5 40. halni e származékban holta-: XIII. sz. első negyedéből HB.: Hadlaua choltat terumteve isten tvl (vö. uo. halalnec Jialalaal holz, halalut kétszer, halalnec és más példákat 1. OklSz.). A halni eredetére nézve vö. f. kuolee, md. kuloms, cser. kolem, zürj. kulni, votj. kulini, vog. /öli, osztj. yal-, %ah, keak-,'l. SZINNYEI, NyH.5 24. hamu: a XIII. sz. első negyedéből HB.: pur es chomuv uogmuc. Az OklSz.-ban 1211-ből közölt Chomud szn. nem lehet a hamu származéka. A hamu szó eredetére vö. f. kulmu 'széna­v. szalma-töredék, szemét', md. kulon, kulov, zürj. kun 'lúg', vog. yülim, osztj. yöidm, !• SZINNYEI, NyH.5 137. három : a XIII. sz. első negyedéből HB.: keassattuc uromc­huz charmul; a XV. sz. első harmadából: EhrC. 6: hogy mel­tolyon nekenk mutattnya mysalnak charmad nytassan neky kelewutat. Máskor mindég /i-val, 1. OklSz. — A három erede­tére vö. f. kolme, lpK. kolm, IpS. kol°mo, md. kolma, kolmo, cser. kam, zürj. kujim, vog. kürum, ](ür u m, osztj. /öföm, kötöm, 1. SZINNYEI, NyH.5 24. ~ -hat ~ -het képző, eredetileg önálló szó : a XIII. sz. első negyedéből HB.: isa es num igg ember mulchotia ez vermut; a XV. sz. első harmadából: EhrC. 73. egyebeknél nem mechett­uala. Máskor mind a hat ige, mind pedig a belőle keletkezett -hat ~ -het képző /i-val van írva (vö. KT. sciulhessen, marad­hassun, tudhotiuc, illethet, lelhetneync, uo. leyessen ; NySz. hot-, OklSz. íZoíolmos). A szó eredetére vö. osztj. yat- 'előre megy', 1. SZINNYEI, NyH.5 146. hét. A XIV—XV. sz. határáról, SchSzj.: chetfe értsd 'hét­fő'. A hét szó eredetére vö. vog. sat, sdt, osztj. AÜBdtf. A mai h a régibb eh, vagy a hat, régibb hot < *chot < *chotu hatásából 23*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom