Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Ismertetések és bírálatok - Tolnai Vilmos: Kis-Erős Ferencz: A magyar nyelv. 323

ISMERTETÉSEK ÉS BÍRÁLATOK. 323 vetését, új adatokkal és szempontokkal való megvilágítását; vagy merőben új utak és czélok föltárását és kitűzését ? A szerző könyvében mindent akart s épen ezért teljesen elvétette föladatát; művére egészében illik a paradox igazság: kevesebb több lett volna. A mit HALÁSZ PÉTEE e könyvről írt (MNyv. XI. 400), nem lehet sorrul-sorra, szórul-szóra nem helyeselnem; ezért nem ismételem meg mindenben helyt álló kifogásait, a psedagogiai hibák, módszerbeli vétségek és tárgyi tévedések felsorolását, csak egynéhány megjegyzéssel bővítem ki bíráló fejtegetését. Mindenekelőtt feltűnő egy tanuló kezébe való könyvben az irodalomnak olyan módon való felsorolása, mint a szerző teszi. Előszavában megmondja, hogy nem törekszik teljes könyvészetre, csak a legfőbb irodalmi jelenségeket tünteti föl. Ha pedig a fejezetek előtt álló czímeket nézzük, hiába keresünk bennük elv- és tervszerű válogatást: teljesen elavult, csak történeti értékű művek mellett az újabb és legújabb tudományos kutatás nagyon különböző nemű és értékű czímekkel van képviselve; majd egy nagy, rendszeres szakkönyv, majd egy elrejtett értekezés, itt egy bevégezetlen vita iratai, ott egy futólagos megjegyzés; azután az a sok exotikus czímű könyv; külföldi tudósoknak hosszú névsora; hazai tudósok műveinek avult kiadásai, melyek újabb átdolgozások által fölöslegesekké lettek. Másutt meg igen fontos munkák teljesen hiányzanak, különösen a mi tudósaink könyvei és czikkei. — Hogy csak egy-két példát mondjak: a rokonértelmű szavak fejezetének élén (221. 1.) ott van FINÁLY 1870-i értekezése, BÉLTEKY Nyelvőr-beli czikkei, de PÓBA FEEENCZ szótáráról (1907), mely eddig egyetlen minálunk, még nem történik említés; talán azért, mert SIMONYI Magyar Nyelv-ének (1905) irodalmába még nem vehette föl (vö. MNyv. IV. 114). — A nyelvújítás tárgyalásában eljut BuGÁTig (260. sk. 1.); a múlt század második felének mozgalmaiból azonban TOLDY, BALLAGI stb. kimaradtak, pedig nélkülök SZABVAS GÁBOE nem érthető; teljesebb képet rajzolhatott volna róluk, ha ismeri például KOMÁEOMY LAJOS összefoglaló értekezését: Orthologia és neologia. (Tanítók Könyvtára 2. sz. 1881.) — A szótárak irodalmát részletesen közli addig, a meddig MELICH értekezése vezeti, PÁPAI PÁEIZ FEEENCzig (270 sk. 1.); azután —• miért, miért nem — FINÁLY HENEIK latin szótárát említi, majd CzF.-t. a NySz.-t, az OklSz.-t, a NyÚSz.-t, & MTsz.-t és a készülő EtSz.-t, kimaradt azonban BAEÓTI, SÁNDOE ISTVÁN, SIMÁI, KEESZNEEICS, KASSAI, a Tzs., BALLAGI, FOGAEASI, SIMONYIBALASSA, KELEMEN stb., pedig ezek vannak olyan fontosak, mint FINÁLY. .. A sok könyvczím azt a látszatot kelti, mintha a szerző vele könyvének tudományos tekintélyét akarná emelni; holott a szöveg