Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

320 FOKOS DÁVID. várta'sni, sije'sli, k§U tesg. ijua'las : «kgjéé'jg, Uoje, kuía'n-gbgrdni h) — ku£a.» — noli» — inas — ftt'&p, (ap, t'ap.» — «kuzan, kuían. vai, paksi doid'dg.» i vgfág bgr berggtíéa'sni. varta'sni, várta'sni, sije'slgn i zavertka'nis ore. babéi i istas oskgs zavertka'la. sija vajas pekil'. sija i kg'jines istas. k§jin vajas kos bed. sija i kgj:'sgs istas. k§t'é vajas baid-Uat. sije'slgn oz ged'i'tísi zavertka'e. i babéi aféis mgdas. mung, a vetlig kosta'is os i vgvsg sojas, a kgjin da kg(s pisjgni. a babéi i gn-na sen bgrdg. — pom. találkoznak. És kérdezi: «Nyulam, néném, tudsz-e siratni?* — «Tudok.» — «Mutasd csak,» mondja. — «t'ap, íap, íap.t> — «Tudsz, tudsz. Nosza, ülj föl a kocsira.» És azután visszafordulnak. Hajtatnak, hajtatnak, és elszakad a (szánrudakat odaerősítő) kötelék. A guzsalytalp a medvét küldi kötelékért. Az egy tuskót hoz. 0 a farkast is küldi. A farkas egy száraz vesszőt hoz. 0 a nyulat is küldi. A nyúl egy füzfaágat hoz. Az ő (dolgaik) nem alkalmasak köteléknek. És a guzsalytalp maga megy. Megy, és mialatt odajár, a medve megeszi a lovát, a farkas meg a nyúl pedig elfut. A guzsalytalp meg még most is ott sír. — Vége. Jegyzetek: strgi c

MOTajro';

babéi 'iio.H.CTaBKa CL BTVJIKOÍÍ, ua KOTopyio B^ifeBaeTca KaTyniKa ci> HHTKaMH upn HaMaTbiBamu Ha MOTajio'. 1. si XJT£BT> ^jia CKOTOBB TeHjiBiH5

('téli

istálló') j isko'vtas 'cnycTHJiacb, cKaTHJIacb,

|

pekil' 'lypóaHt'. 2. kol's! C

XJIOHT>

!' j zavertka < or. 3aBepTKa (VBMT> orjioÖJiH npHKpinjiaiOTi. KB caHaMt3

) |

ggdíi't'si'ni < or. ro^HTBca. FOKOS DÁVID.