Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223

ZÜKJÉN SZÖVEGEK. 305 kus i misku'sid kujim tasma kul'a veim)), pel suiis sili: avistav nebival'stsina, i og su, ste Hé ile'dlarív. 5. póni vok i pondis sili vista'vni nebivatstsina. «mi — suas — va£§n olim gortin i kivlim, more med pelin veilala'sni gutket mgsje'zde. me — suas — gortis §kti zev una gut i^zid kud-dzinja sepis-tir. me muni more m§d p§le i pondi veila'vni gutket m§sje'zd§. a kodi mijsa kime'sjem gut, si-vile éeta'sni m§sk§n kukd'nen. meni/m setís§ zev una m§s loii. i kol§ gorte nue'dni. ne-ku&z og eri nug'dni more-k§tts§b. me dumd'iti more posji'ni ristgn i pondi me mgsje'zde liéti'ni, jev tiezni. me jev tsggi una zev i ristié pos kari more kgttsgb i me vujdze'di vosa mesje\s§s. a §íi kutse-k§ siteé bgza kukán kol'i i pondi sije me vu^lzg'dni, a sija zev jonas turlja'lg. i sija kukd'úis vosa ris­poskes pazg'dlis i kikna'nnim usim more'as. me sili kutísi'éi be&as i garo'vti b§£s§, mog me p§d. sija kukán men§ moresg vu( dz§'dis ból három szíjat hasítok egymás iitán». Az öreg mondta neki: «Mondj el lehetetlenséget, és én nem mondom, hogy c te hazudsz »\ 5. A legkisebbik testvér meg kezdett neki lehetetlenséget mesélni. «Mi — úgymond — régen otthon éltünk és hallottuk, (hogy) a tengeren túl (tkp. a tenger másik felén) legyeket tehe­nekért (tkp. légygyei teheneket) cserélnek be. Én — úgymond — hazulról nagyon sok legyet szedtem össze egy teli, nagy fól­kosárnyi zsákkal. Én átmentem a tenger másik felére és kezd­tem a legyekért teheneket becserélni. A melyik meg szóphom­lokú légy, azért tehenet adnak borjastul. Nekem ott nagyon sok tehenem lett. És haza kell őket vinni. Sehogyse bírom (őket) a tengeren átvinni. És kigondoltam, hogy a tengeren át hidat csinálok túróból (tkp. a tengert túróval áthidalni) és el­kezdtem a teheneket megfejni, tejet fölhalmozni. És nagyon sok tejet halmoztam föl és túróból hidat csináltam a tengeren át és átvittem a teheneket mind. Azonban egy valamilyen ganéjos farkú borjú maradt (még) és én kezdtem azt átvinni, de az nagyon erősen rugdalódzik, és az a borjú az egész túróshidat elpusztította, és mindketten beleestünk a tengerbe. Én bele­kapaszkodtam a farkába és (a kezem köré) csavartam a farkát, nehogy belefúljak. Az a borjú átvitt engem a tengeren és a szárazföldre értünk, és én nem bírtam elereszteni a farkát (tkp.

Next

/
Oldalképek
Tartalom