Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Beke Ödön: Finnugor mondattani adalékok 1

30 BEKÉ ÖDÖN. vagyis két, egymás mellé rendelt kérdő mondat. A többi finnugor nyelvben bizonyára szintén így fejlődtek a választó mondatok, de mivel ezekben a nyelvekben idegen, főleg orosz eredetű a választó kötőszó, a fejlődésnek ezt az útját ma már nem lehet kimutatni.*) A magyar választó mondatok kötőszava azonban, a vagy (avagy) szintén eredeti, ezért tanulságos lesz annak a nyomozása, hogy ez miként keletkezett. Azt már SIMONYI MKöt. 118. megállapította, hogy az avagy a régi nyelvben egyszerű kérdésekben kérdőszóul is szerepel; pl. Hallgassatok mostan ellenem tusakodók, avagy az kősziklából hozunk - é tinéktek vizet ? c

audite rebelles et increduli: Num de petra hac vobis aquam poterimus ejicere ?' (KÁROLI : Bibi. I. 139.) Avagy az egész föld nincsen-e' te előtted? fecce universa terra coram te est?' (MOLNÁR A.: Bibi. I. 11). Miért hivattatik az anyaszentegyház közönségesnek ; avagy azért - e, hogy mind ez széles világon látható képpen eltérjedett ? (ESZTERHÁZI T.: IgAny. 26). A vagy kötőszónak a népnyelvben rendkívül elterjedt alakváltozata : vaj (Moldvában voj is). A MTsz. szerint ez használatos a nyugati nyelvjárásokban, a Dunántúl még Veszprém, Somogy, Fejér megyében, azután nagy területen Erdélyben, nemcsak a székelyeknél, hanem egyebütt is. A régi nyelvemlékekben a vaj alak, ha ritkán is, de mégis kimutatható. Már SIMONYI is idéz MoNOSZLAiból egy példát (1589-ből) s az OklSz.ban is van egy ilyen adat: Ha pegigy elmennék [udvarából, földéről], szabad legyen . . . minden törvén nélkül és fejedelem levele ellen és törvénlátatlan megfogni és mingyárást felakasztani s vaj ö maga, vaj szolgája, vaj jó barátja reám talál (1577-ből; Székely Oki. V. 109). *) Az oszmanliban is idegen (perzsa) eredetű a ja és jayod Vagy' kötőszó. A ja megfelelője a kazáni tatár ja Vagy' s a csuvas je Vagy, vájjon'. A mint tehát látható, a csuvasban is lehet a választó kötőszó kérdőszócska. Éppígy a tatár állá Vagy, avagy' és 'vájjon, vagy talán', a csuvas elle Vájjon, vagy talán'; ta ta '(ismeretlen) -e — vagy' (vö. alt. etc. BADL. tá c

ein Ausruf des Zweifels; ta — tá 'entweder — oder'). — V. ö. még a szláv -li, ili hasonló kettős jelentésére nézve VONDRÁK, Vergl. slavische Grammatik II. 288, 430. Más indogermán nyelvekre vonatkozólag 1. DELBRÜCK, Vergl. Syntax der indg. Spr. III. 267.