Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)
Tanulmányok - Fokos Dávid: Zürjén szövegek - III. 223
302 FOKOS DÁVID. voii'snis kerka-dore. pemdi i űzni lettéi'sni. it dzid vok kesjas pusi'ni, a kik póni vok pondi'sni pes karni. i( dzid vok pondis koréi'ni épitéka, a silen abu, i vese'ma. sija suiis : «épitéka — inas — menam abu. vail§ ti/» a ser-kos vok i suiis sili : nte-na — suiis — in i boéli gortéid épitska'ten. i sija vidli'lis i silen abu. no i pondis matti'éni sija: «kitté § tája miian loii épitéka h> i sije éorni'se kilis póni voknis i suiis nil{: (dokte'mnid premisiennikjes i épitékani'de abu boét§'mnid/ mujen ine kesja'nnid óvni tatén h) it dzid vokis i suiis: avai épitéka't§, vijim-si». póni vok muni taska-dor§. p§rttéis táska, koréi'éli, koréi'éli, i iz éur épitéka .i nija loii'ni settée kujvmnan vokis bit§m. 2. i^Uid vok i suiis: «mui tattée dumd'itni? vai-ze me,— éuas — kala pu§, oz-e ken-k§ mui-ke tydav oli'éjes». sija kaiis pue, vit dze'das, tida'le bi. no sija lettéis setié puéis i medis bi-dore. i voiis bi-dore. sen bi-doras puka'le póni pel, ajléis gird'dza-kuza, a kunyhójukhoz. Besötétedett és lementek meghálni. A legidősbik testvér főzni akar, a két kisebbik testvér meg fát kezdett vágni. A legidősbik testvér gyújtót kezdett keresni, azonban neki nincsen, elveszett. 0 így szólt: «Nincs — úgymond •— gyújtóm. Adjatok ti». A középső testvér meg így szólt hozzá: «Te — úgymond — nem is vittél hazulról gyújtót». És ő utána nézett, és neki sincsen. Nos, el is kezdett ő káromkodni: «Hová lett ez a mi gyújtónk ?» És ezt a beszédet meghallotta a legkisebbik testvér (a kis öcscsük) és így szólt hozzájuk: «Eljöttetek, ti vadászok, és nem hoztátok el (tkp. nem vittétek) a gyújtótokat. Mivel akartok hát itt élni?» A legidősbik testvér így szólt: «Add ide a gyújtódat, ha van.» A legkisebbik testvér odament a tarisznyájához. Szétbontotta a tarisznyáját, keresett, keresett, és gyújtó nem került elő. És ők hárman testvérek tűz nélkül maradtak ott. 2. A legidősbik testvér így szólt: «Mit gondoljunk itt ki? Nos, — mondja — én fölmászom egy fára, nem látszanak-e valahol valami lakók ?» 0 fölmászott egy fára, körülnéz, tűz látszik. Leszállt onnan a fáról és elindult a tűz felé. És odajött a tűzhöz. Ott a tűz mellett egy kicsiny öreg ember ül; maga könyöknyi, a szakálla meg ölnyi. Mondja: «Adjon Isten,
