Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Sebestyén Irén: Finn jelzős szerkezetek 117

FINN JELZŐS SZERKEZETEK. 135 A cselekvés alanyát gyakran csupán az igenévhez járuló személyrag jelöli meg; pl. * kasvoipa jokea kolme itkemistansa vesista (Kai. 4:475) 'három folyó nőtt az (ő) sírta könnyekbőr; pehtori viiméisteli rakentamaansa haapaista soutuvenettá (JABN. 114) 'a tiszttartó az utolsó simítást végezte a (maga) készítette nyárfacsónakon'; kaikki pilkkomansa puut he maahan kaatoivat (AHO Mais. 116) 'a (maguk) megjelölte fákat mind földre döntötték3

; Kantaa ansaitsemansa rahan joka ilta vaihettajan pöydálle (AHO Tyv. meri 123) 'a (maga) szerzetté pénzt elviszi minden este a pénzváltó asztalára'; Hán öli pitká ja solakka kuin vastakaatamansa kuuset (LINN. Laulu 3) 'magas volt és karcsú, mint az imént ledöntötte fenyőfák'.1

) Az igenevek jelzőül való használatának az a következménye, hogy az igei származás elhomályosultával az igenév kiszakad eredeti kategóriájából és valóságos melléknévvé válik; pl. joutava 'szabad, el nem foglalt' (jouta- 'ráérni, foglalkozás nélkül v. szabad lenni'); mahtava 'hatalmas' (mahta- '-hat, -het') ; sivistynyt 'művelt' (sivisty- 'művelődik'); riivatiu 'ördögtől megszállott, eszeveszett' (riivaa- 'megzavar, megháborít; megbabonáz') stb. Az ilyen igenév éppen úgy fokozható, mint a melléknév: on se oppinut mies suutari, vaan raatari on oppineempi (KIANTO 53) 'tanult ember a varga, de a szabó még tanultabb'.2

) II. A főnév jelzői basználata. A finnugor nyelveknek ősi mondattani sajátsága a főnévnek valóságos melléknévi értékben tulajdonságjelzőül való használata. A következőkben néhány finn főnévi jelzős szerkezetről lesz szó annak igazolására és kiegészítésére, a mit a főnévi jelzőről finnugor szempontból eddig tudunk.3

) *) Az észtben a -ma képzős igenóvnek abessivusával alakulnak jelzős szerkezetek: samata naene 'ein nicht bekommenes oder empfangen habendes Weib, d. h. eine Braut'; harimata inimezed 'ungebildete Menschen' etc. (WIEDEMANN Ehst. Gramm. §. 143). 2) Vö. kitűnő, kitűnőbb stb.

(SIMONYI Jelzők 29). 3) Vö.

KEETÉSZ 3. 10*