Nyelvtudományi Közlemények 44. kötet (1917)

Tanulmányok - Sebestyén Irén: Finn jelzős szerkezetek 117

124 SEBESTYÉN IRÉN. % volt. A változatlan melléknévi jelző kétféle szórenddel állhatott: *suuri talossa (vö. pikku talossa) és *talossa suuri (vö. fönnebb: miehen aimo Kai.). — Ha azonban a melléknév értelmező volt, felvette ugyanazt a viszonyragot, mely a jelzett szóhoz hozzájárult: talossa suuressa.1

) A jelzőnek a jelzett szóval való megegyezése — a mint már említettük — valószínűleg litván vagy ősgermán hatás alatt fejlődött ki. Ez az idegen hatás legelőbb a megfordított szórendű melléknévi jelzős szerkezeteket érinthette annyival is inkább, mert a hátul álló jelzőnek viszonyraggal való ellátására az értelmezős szerkezetek máris például szolgáltak. A fejlődés iránya tehát: *talossa suuri > talossa suuressa. Ez az új alaki sajátság aztán a megfordított szórendti jelzőkről az elülálló jelzőkre is átterjedt. A főnévi jelzőket általában nem érintette a melléknévi jelzők analógiája. Legfőképpen azért nem, mért a főnévi jelző mindig a jelzett szó előtt állván, vele igen korán összetétellé egyesült. Az úgynevezett ragozhatatlan melléknevek, melyek SETALA szerint2

) a főnév és a melléknév határán állanak, minden valószínűség szerint a főnévi kategóriából kiszakadva váltak valóságos melléknevekké. Abban a régi időben, midőn a melléknévi jelző és a jelzett szó megegyezése kialakult, még élénken érezhették ezeknek főnévi származását. A kategória- és jelentésváltozást nem láthatjuk világosan a nyelvemlékek elégtelensége és egyoldalúsága miatt. A népnyelv azonban szolgáltat analógiákat: bizonyos jelzői szerepben gyakran előforduló főneveket mellékneveknek érez és melléknévi jelzők analógiájára egyeztet meg a jelzett szóval. I. A melléknévi igenév jelzői használata. «A melléknévi igenév olyan jelző, mely a benne kifejezett cselekvéssel valami vonatkozásban tünteti fel a jelzettet.))3

) *) A magyarban is: Mátyást, az igazságost (vö. SIMONYI Jelzők 113). 2) Lauseoppi 18. 3)

SIMONYI Jelzők 17.